Ilyen teljesítményre azonban állítólag magasabb rendű élőlények is képesek lehetnek: sokak szerint a medveállatkák törzsébe tartozó fajok is bármiféle védelem nélkül elviselhetik az űrbéli körülményeket. Svéd és német kutatók ennek lehetőségét vizsgálták élesben: az Európai Űrügynökség (ESA) támogatásával, egy exobiológiai kutatási program keretében medveállatkákat küldtek az űrbe.
Medveállatka. A légköri nyomás százszorosát is túléli.
A medveállatkák, ezek a szabad szemmel már alig látható, a milliméter tört részének megfelelő méretű élőlények a világon mindenhol előfordulnak. A mikroszkóp alatt megfigyelve jellegzetesen cammogó parányokra jellemző, hogy képesek testük nedvességtartalmának akár 99 százalékát is elveszíteni. Ennek köszönhetően jól tűrik a forrásponthoz, vagy akár az abszolút nulla fokhoz közelítő hőmérsékletet is, illetve a rendkívül erős elektromágneses sugárzást; sőt, a vákuumot és a légköri nyomás százszorosát is túlélik. E rendkívül hatékony védelem mechanizmusát, az abban szerepet játszó gének szerepét kutatnák most a tudósok. Ehhez a Tardis nevű kutatási projekt keretében szeptemberben a Foton-M3 nevű műholdon medveállatkákat juttattak a világűrbe. Az űreszköz 12 napon át keringett a Föld körül, majd szeptember 26-án visszatért. Érdekesség, hogy a szóban forgó műholdon magyar kutatók – a KFKI AEKI Sugárvédelmi Kutatócsoportja – által létrehozott sugárzásmérő eszköz is működött, amely a kozmikus radiáció összetevőinek (például részecske- és másodlagos neutronsugárzás) külön-külön történő vizsgálatát végezte el. A svéd kutatók jelenleg azt tanulmányozzák, hogyan is reagáltak medveállatkáik az extrém körülményekre.
