A panaszosok szerint sérti a magánélethez fűződő alkotmányos jogukat, ha a terrorelhárítási szervek, bírói engedély nélkül megfigyelik őket. Míg a bűnüldözési célú megfigyelésnél kell a bíróság engedélye, addig egy 2012-es módosítás értelmében a nemzetbiztonsági ügyekben elég az igazságügyi miniszter beleegyezése.
Az Index cikke szerint mindkét panaszt tevő magánszemély (Szabó Máté Dániel és Vissy Beatrix) jogász, akik jogvédő szervezeteknél (is) dolgoznak. A kormánypropaganda szerint külföldi érdekeket szolgáló civilek elleni kormányzati össztűz fényében nem tekinthető teljesen kizártnak, hogy Szabó és Vissy jelenleg valóban nemzetbiztonsági megfigyelés célpontjai.
A titkos információgyűjtés ilyenkor nem a törvényben felsorolt konkrét bűncselekmények körülményeire, hanem – a jogilag nem pontosan definiált – nemzetbiztonsági célra irányul, azaz sokkal szélesebb körű, és a megszerzett adatokat sem kell megsemmisíteni.
A jogászok korábban már az Alkotmánybíróságon is panaszt tettek és a testület el is ismerte, hogy a nemzetbiztonsági célú megfigyelés elrendelése a végrehajtó hatalom politikai döntése, ennek ellenére – sőt épp ezért – nem tekintette indokoltnak, hogy azt kormánytól független intézmény kontrollálja. Az Ab szerint elég külső kontrollt jelentenek a parlament nemzetbiztonsági bizottsága és az ombudsman jogosítványai.
Legutóbb a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága nemrég kérdéseket intézett a peres felekhez, egyértelművé téve, hogy annak ellenére, hogy Szabó és Vissy nem tud beszámolni őket ért konkrét jogsértésről, a bíróság érdemben foglalkozik az üggyel. Ilyen, potenciális jogsértésre hivatkozó eljárásra egyébként van precedens Strasbourgban: 1978-ban német ügyvédek egy hasonló ügyben sikeresen perelték az NSZK-t.
