Másrészt a gasztronómia nem tud lépést tartani a borászat fejlődésével, az éttermek zöme vacak, és, ami e sorok íróját leginkább elbűvölte, a balatoni éttermek többsége (tisztelet a csekély számú kivételnek) egyrészt nem balatoni bort kínál, másrészt nem balatoni halat szolgál fel… Annyira magyaros dolognak látjuk ezt, a rövid távú haszonra törekvés és a cinizmus emez esszenciális példáját!
A balatoni halnak és bornak kicsit utána kéne járni, mert tény, hogy nem egyszerű balatoni halat és friss, jó minőségű alapanyagot találni a Balaton partján (sem), de lehet. És halat nemcsak a nagyüzemben orvhalászó rapsicoknál, akik ugyanúgy vígan élnek, mint a borhamisítók. Szép bort meg egyre többet találhatni a tó körül, minden termékkategóriában egészen kiválóak készülnek immár a könnyű fehértől a véresen komoly vörösön át a kései szüretelésű, aranysárga édes borig.
Ma egy tartalmas és értelmes fehéret helyezünk a Borpultra. A bor, a Loliense 2006 a Konyári pincészetből kerül ki. A Konyáriak az elképesztően jó ízlés szigetét alkotják a déli parton. Mely mellesleg sokkal szebb, sűrű erdőkkel borított, hullámzó dombokban gazdag Pannon táj, mint azt a közvélekedés tartja. Szóval a Konyári pincészet építészetileg, borilag, ízlésileg és erkölcsileg olyan, amilyennek az ember ezt az országot szeretné látni, de csak ritkán látja: szép arányok, elegancia, talentum, otthonosság.
A Loliense szép világos zöldes szalmasárga bor intenzív illattal, fehér ribizlis-egreses aromákkal. Fanyar, csillogó karakter, semmi komplikáltság, de azért telt test, igen fanyar savtérképe a legszembetűnőbb jegye. Friss, üde nyári bor kis szénsavval, 13 százalékos alkohollal, 2000 forint körüli árral, mint egy roppant nívós csúcsfröccs, nagyon itatja magát.
Sigillum Loliense 2006, Konyári › Világos zöldes szalmasárga bor intenzív illattal. › 13 százalékos alkohol. › 2000 forint körül.
