Európa évi átlagos hőmérséklete 1 Cesius-fokkal növekedett a múlt században, és további 1-2 fokos növekedés várható. Gyakrabban számíthatunk hőhullámokra és különösen forró napokra: legjobban a nagyvárosok lakói szenvednek a nyári forróságtól, a legnagyobb hőmérséklet-emelkedést, 2,2 Celsius-fokot Madrid élte át, Luxembourg 2, Stockholm 1,5, Róma és Bécs 1,2 fokot melegedett.
Lutrától az elsők között búcsúzhatunk (forrás: WWF/Zsila Sándor)
Átalakulnak az élőhelyek
A múlt században Észak-Európa 10-40 százalékkal csapadékosabb, míg Dél-Európa 20 százalékkal szárazabb lett. A becslések szerint Dél-Európában még további 30 százalékkal csökkenhet az éves csapadék mennyisége, hosszabbak lesznek az aszályos időszakok, gyakoribbak az erdőtüzek. A csapadék nagy része a téli hónapokban hullik, intenzitása erősebb lesz, rendkívüli áradásokat ás földcsuszamlásokat okozva – írja a WWF.
A változások természetesen az élővilágra is erős hatással vannak. Egy, a hetekben kiadott, hazai kutatók által összeállított jelentés számos olyan fajt, élőlénycsoportot sorol fel, amelyekre a jövőben károsan hat a felmelegedés, elsősorban megszokott élőhelyeik átalakulása miatt.
Eltűnő fajok
Először az ember által erősen befolyásolt tájakon látható változás. Várható, hogy a vízszabályozások révén kiszárított Alföld további szárazodása egyre nehezebbé teszi a természetes fafajú erdők telepítését, tovább növelve a kedvet és kényszert az akác vagy más tájidegen fafajok telepítésére. Az Alpokalja és a Dél-Dunántúl szintén szárad, az erdőterületek egészségi állapotának romlása várható.
A kétéltűek közül veszélyeztetett például a foltos szalamandra, amely a középhegységek állandóan párás, hűvös patakvölgyeiben él, vagy a szintén a vizek világához kötődő vidra. A növények közül különösen veszélyeztetettek a sziklagyepekben, hegyi réteken vagy hegyvidéki erdőkben élő, kis elterjedésű védett fajok.
Hódítanak az idegenek
A mérleg másik serpenyőjében találhatók az előretörők, akik hasznot húznak az éghajlatváltozásból, és terjeszkedni kezdenek. Egy részük eddig még alig volt jelen Magyarországon, vagy egyenesen másik kontinensről való, mint a kertekből ismert Agáve-fajok vagy a Budapesten is terjedő amerikai lepkekabóca.
Az idegenek között ott vannak az „özönfajok” is, amely ellenségek híján hatalmas területeket hódíthatnak el a nálunk honosaktól. Ilyen a selyemkóró vagy az ijesztő módon elszaporodni képes sáskák. A kórokozó fajok elterjedésének változása ugyancsak küszöbön áll.
