Munkám ezúttal kifejezetten speciális kérdésekre irányul, amennyiben azt kutatom, mik azok a borfélék, melyek egy: inkább segítik, semmint gátolják azt a motorikus túlmozgást, ami ilyenkor rám tör, kettő: másnap nem keltik azt az érzetet, mint amikor áramszünet van a vastüdőben.
Well, egy vörös bulibort ajánlok a hozzám hasonló problémákkal küszködőknek, Günzer Zoli portugízerjéről van szó. A bulit, ahol szóban forgó önkísérletemet végeztem, lásd a borravaló című blogon (100 százalékos nők), itt a bor laza elemzése következik. Ugye a portugízer, azelőtt kékoportó, majd a portugálok nyomására blauer portugieser, ami szószerkezet annyira illik a magyar nyelvbe, mint árpádsávos tüntető kezébe a hanukagyertya, szóval a portugízer, mely randa szó élét a villányi népnyelv a kedves portugizi titulussal veszi el, eleve egy könnyed karakterű jószág. Ő adja az alapbort, a hétköznapok borát, ezt isszák a villányi borászok is nap- és munka közben, ebből fogy tán a legtöbb a borvidéken. Azért, mert korán érő, bőven termő, könnyen kezelhető és érthető, nagyon meleg, gyümölcsös, lágy bort adó szőlőfajta őkelme.
Az egyszerű hascímkén a nagy G-betű Günzer Zoltánt jelöli, van egy Günzer Tamás is, mindkettő jó csávó és jó borász, ahogy egyszer tréfásan és ízlésesen megjegyeztem, ők a borászat G-pontja, muhaha. Günzer Zoltánnak (ő mellesleg Villányban az Oportó utcában lakik és az egyik legdinamikusabban fejlődő pincészet feje) rubinszínű, tiszta gyümölcsillatú a portugizije, 13 százalékos alkoholú, szinte édes érzetet keltő bor, savai nem lágyak-üresek, hanem ponjók. Jó ivású, nívós, könnyed bulibor ez, mely magyaros ételeknek, pörkölteknek és csirkepaprikások is jó barátja, és 1380 forintért kapható már a jobb közértekben is.
Portugieser 2006, Günzer Zoltán. Jó ivású, nívós, könnyed bulibor › Magyaros ételekhez, pörköltekhez és csirkepaprikásokhoz › 1380 forint
