A romlás virágai

Rossznak a kkv-k 19,1 százaléka tartotta az üzleti helyzetét az áprilisi megkérdezés idején, 47,5 százalék viszont kielégítőnek, 33,4 százaléka jónak minősítette. Ez kedvezőtlenebb, mint a január-ban mért 16,9:46,2:36,9-es arány. Ugyanakkor nem tapasztaltunk változást a cégek várakozásaiban. Sőt, áprilisban – a három hónappal korábbi véleményekkel ellentétben – a jó üzleti helyzetbe kerülők arányának növekedését jelzik előre.
Egy-egy cég üzleti helyzetének talán legfontosabb tényezője a termelési szint alakulása. Ebből a szempontból is romlást észleltünk: áprilisban, az elmúlt három havi termelést illetően a kkv-k 31,1 százaléka csökkenésről, 45,1 százaléka stagnálásról számolt be, és mindössze 23,8 százalék örvendhetett a termelési szint emelkedésének. Az utóbbi három hónap tehát több cég számára hozott visszaesést, mint fellendülést, szemben a januárban regisztrált 26,9, illetve 31,8 százalékos mértékekkel. Ámde, akár az üzleti helyzet általános megítélése esetében, ezúttal is a következő fél évre vonatkozó várakozások határozott javulását várják a cégek. Úgy látják, fél év múlva már csak 12,6 százalékukat sújtja majd a termelési szint csökkenése, míg a termelést növelők aránya 39,8 százalékra (16 százalékponttal) ugrik meg.

Minél nagyobb cégkategóriáról van szó, annál kedvezőbb a konjunktúra-mutató értéke, vagyis annál több vállalkozás érzi magát stabil helyzetben. Közös felmérésünk alapján kimutatható: a tisztán külföldi tulajdonú kkv-k inkább a termelés növelésére, a hazai és a vegyes tulajdonúak inkább visszaesésre számítanak. Mindhárom tulajdoni csoport kilátásai romlottak januárhoz képest, viszont három hónappal korábban is jellemző volt, hogy a külföldiek által birtokolt cégek érezték a legjobbnak az üzleti helyzetüket. A létszám alapján a „közepes” (50-99 fős) vállalkozások termelési kilátásai jobbak, mint három hónappal ezelőtt, sőt egyértelmıen kedvezőbbé váltak a „kis” és a „nagy” cégek csoportjánál.
A foglalkoztatás kilátásai rosszak, e téren nemigen tapasztalhattunk változást. A következő fél évben a létszám csökkenése várható, hiszen a cégek 17,8 százaléka tervez elbocsátást, és csak 13,5 százalékuk számol létszámbővítéssel.
A kkv-k beruházásokra vonatkozó tervei meglehetősen eltérőek: a cégek 29,5 százalékánál egyáltalán nem készülnek beruházásra, 10,1 százalék csökkenti, 36,2 százalék változatlan szinten tartja ebbéli aktivitását. Ráadásul a megkérdezettek alig egynegyede, 24,2 százaléka tervezi beruházásainak növelését a következő fél évben. A kisebb, 20-49 fős vállalkozások inkább a beruházások csökkentésével, míg a közepes méretı és a nagy vállalkozások jellemzően növelésükkel számolnak.

JÖVEDELMEZŐSÉGI HELYZET. Végül is a vállalkozások 26 százaléka rossznak, 49 százaléka kielégítőnek, és 25 százaléka jónak látja jelenlegi jövedelmezőségi helyzetét. A külföldi tulajdonban lévő vállalkozások jövedelmezősége messze a legjobb, igaz, velük szemben némileg csökkentették hátrányukat a vegyes tulajdonú cégek.
Ágazati felosztás szerint – a vállalkozásokat feldolgozóipari, építőipari, kereskedelmi, valamint gazdasági szolgáltatásokat végző csoportra osztva – azt találtuk: a jelenlegi üzleti helyzet a feldolgozóipar kivételével mindenütt romlott az év elejéhez képest, ám ha e mutató szintjét vizsgáljuk, azt kell látnunk, hogy a feldolgozóipar januárban is, áprilisban is a leghátrányosabbnak ítélt üzleti helyzetben volt. A termelési szinttel kapcsolatos várakozások egyedül a gazdasági szolgáltatások profilhoz sorolható vállalkozásoknál javultak.
A cégvezetők úgy látják: az EU-csatlakozás után számottevően erősödött a verseny a belföldi piacon, de a külpiacokon is mutatkoznak jelek a verseny élénkülésére. A megkérdezettek közel 38 százaléka szerint hazánkban kicsit, vagy jelentősen erősödött a verseny, és a külpiaci helyzetről pedig több mint 25 százalék tapasztalta ezt. Hét százalék viszont úgy véli: a hazai piaci verseny gyengült – és ugyancsak 7 százalék a külpiaci konkurenciát érzékeli kisebbnek az EU-ba lépés óta.
A csatlakozás után elsősorban az 50 fősnél kisebb cégek számára tınt úgy, hogy éleződött a hazai piaci verseny, az ágazatok közül pedig leginkább a feldolgozóipari és a kereskedelmi vállalkozásoknak kellett szembenézniük fokozódó konkurenciával a belföldi piacon. A kkv-k csaknem kétharmada nem érzékeli, hogy az EU-csatlakozás különösképpen befolyásolta volna a cég üzleti helyzetét. A fennmaradó egyharmadon belül viszont a többség úgy látja: az EU-tagság kisebb-nagyobb mértékben gyengítette üzleti pozícióit. Nem mutatható ki azonban egyértelmıen, hogy ez mennyire függ össze a verseny éleződésével.
Az import, illetve az export volumene nem változott jelentősen az EU-csatlakozás nyomán. Viszont a vállalkozások döntő többségben úgy látják: könnyebbé, egyszerıbbé vált a tagorszá-gokkal folytatott kereskedelem, csökkentek a behozatal és a kivitel adminisztratív költségei. E tekintetben a kis és a közepes létszám-kategóriába tartozó cégek véleménye jóval kedvezőbb, mint a nagyobb vállalkozásoké. A Figyelő véleménye szerint, ebben az „újszülöttnek minden vicc új” effektus is szerepet játszhat: a nagyobb cégek korábban kapcsolódtak be a nemzetközi kereskedelembe, és az EU-csatlakozás nyomán tapasztalt változásokat nem tartják elégségesnek.

CSEKÉLY UNIÓS HATÁS. Megkérdeztük azt is, vajon az uniós szabványok, minőségi követelmények befolyásolták-e a vállalkozások üzletvitelét az uniós csatlakozás után. A cégek többnyire egyáltalán nem, vagy csak kismértékben érzékelték ezt; a szabványok miatt korábbi üzletvitelükön nem változtatók aránya eléri a 47,5 százalékot, és mindössze 8,4 százalék gazdálkodása módosult nagyobb mértékben az uniós szabványok, követelmények miatt.
Elmondható tehát, hogy a kkv-k többé-kevésbé előre felkészültek a csatlakozás megkövetelte változásokra. Megerősíti ezt, hogy a vállalkozások 11,6 százaléka teljesen átláthatónak, jó egyharmada pedig többnyire könnyen átláthatónak tartja az uniós szabványokat és követelményrendszereket. Általában is, a kkv-k önmagukat lényegesen felkészültebbnek tartják az uniós csatlakozásra, mint a hazai intézményrendszert. A cégek több mint fele ugyanis „inkább felkészültnek” minősíti önmagát, miközben a magyar intézményrendszer megítélésénél az „inkább nem felkészült” vélemény került abszolút többségbe.