Kijózanodás

Európa nyugati felét a hónap végi francia népszavazás tartja lázban. Mi történik, ha a franciák leszavazzák az európai alkotmányt?

– Először is, ne vetítsük előre a nemleges eredményt, hiszen annak valószínűsége minden nappal kisebb! A francia polgárok kezdik megérteni, hogy az alkotmány elutasítása nagyon káros lenne mind Európára, mind pedig a francia érdekekre nézve. Ez tehát egy lehetőség, de semmiképpen sem úgy kell számon tartanunk, mint ami elkerülhetetlenül bekövetkezik.

– Mi történik, ha Franciaország mégis nemet mond az alkotmányra?

– Minden megy a maga útján, business as usual. Ha Franciaország, Málta, vagy valamely más ország elutasítja az alapszerződést, a folyamat ettől még nem áll meg. Az se mindegy, hogy egy vagy több ország utasítja el az alkotmányt. Az utóbbi esetben súlyosabbak lehetnek a következmények.

– Franciaországban sokan attól félnek, hogy az alkotmány bebetonozza az úgymond neoliberális modellt. Mit gondol, Európának inkább az angolszász liberális, vagy a hagyományosabb szociáldemokrata úton kellene haladnia?

– Nem értek azzal egyet, hogy az alkotmány elfogadása az említett két modell valamelyikének irányába mutatna. Az alkotmány a neoliberális és a szociális modell követését is lehetővé teszi. Az alkotmány csak egy keret, amelyen belül többféle politikát is meg lehet valósítani. Ráadásul az alkotmánytervezetben sokkal több a szociális elem, mint a jelenleg hatályos nizzai szerződésben. Valójában nem értem az ellenzők gondolkodásmódját, ha ugyanis elutasítják az alkotmányt, akkor a keretek sokkal liberálisabbak lesznek.

– Németországban is többnyire balról támadják az alkotmányt. Ezért mondja néhány gazdasági elemző, hogy a német-francia tengely ugyan létezik, de inkább hátráltatja, mintsem előmozdítja az integrációt.

– Ugyan! A német-francia tengely pozíciója éppen hogy javul majd az alkotmány elfogadásával. A Tanácsban e két ország szavazatainak súlya például csaknem a kétszeresére nő. Ezért, ha valaki azt szeretné, hogy e tengely továbbra is az integráció motorja legyen, akkor ehhez is jó eszköz az alkotmány.

– A parlamentek szerepe mennyiben változik az alkotmány elfogadása után?

– Eddig a nemzeti parlamenteknek nem volt érdemi szerepük az uniós döntéshozatalban. „Csak” annyi volt a feladatuk, hogy az egyes országok kormányait ellenőrizzék. Ám az alkotmány új feladatot ad a nemzeti parlamenteknek; azok is figyelemmel kísérik majd a bizottság által kezdeményezett javaslatokat. A nemzeti parlamentek hálózatszerűen működnek majd: ha úgy gondolják, hogy a bizottsági kezdeményezés sérti az uniós elveket, például a szubszidiaritást, akkor közbeavatkozhatnak és visszaküldhetik a javaslatot. Ezzel komoly hatalom kerül a nemzeti parlamentek és a velük szorosan együttműködő Európai Parlament kezébe.

– Mi a véleménye a magyar euroképviselők eddigi aktivitásáról?

– Azt mondhatom, hogy mind közül talán a magyar képviselők a legaktívabbak, ezt jelzi az általuk benyújtott javaslatok nagy száma. Nyilván ez összefügg azzal, hogy új tagállam képviselőiként igen nagy lelkesedéssel dolgoznak a frakciókban.

– Egy évvel a tízek csatlakozása után a bővítés népszerűtlenebbé vált a régi tagállamokban. A vállalatok egy részének keletre települését sokan katasztrófaként élik meg. Milyen politikai következményekkel számol?

– Valóban, a bővítés iránti lelkesedés lelohadt. Az európai újraegyesítés romantikus ideája helyébe a valóság lépett: különböző fiskális és szociális rendszerek, eltérő bérek. Ez nem azt jelenti, hogy a régi tagállamok a bővítés ellen fordultak volna; tudják, hogy az szükségszerű volt, és tudják, hogy végrehajtása sikeresen ment végbe. A különböző fejlettségi szintek összeegyeztetése azonban nehézségekhez vezet. De néhány évig ugyanez volt a helyzet Spanyolország és Portugália csatlakozásakor is.