A forgószél keltette amerikai piaci viharok jó eséllyel egy-két hónap alatt elülnek, áll a nemzetközi hitelminősítő gyorselemzésében.
A kedden Londonban kiadott jelentés szerint az 1992-es Andrew, a Katrina előtti legutóbbi ötös erősségű hurrikán, biztosított értékben hozzávetőleg 15 milliárd dollár kárt okozott, ami inflációs kiigazítással összevethető a keddre trópusi viharrá szelídült Katrina okozta, becsült kárértékkel. Az Andrew után a tízéves irányadó amerikai kincstárjegy hozama a biztonságba menekülő befektetések hatására az 1992. júliusi 6,84 százalékról annak az évnek a szeptemberére 6,42 százalékig süllyedt, de novemberre már 6,87 százalékig emelkedett vissza. Az olajár 1992. szeptemberig 2,5 százalékkal nőtt, de novemberig ez a nyereség is elolvadt.
A tavaly szeptemberi Ivan hurrikán ugyancsak átterelte a portfolió-tőkét a kincstárjegyekbe, amelyek hozama az augusztusi 4,28 százalékos átlagról szeptemberben 3,98 százalékos mélypontra süllyedt, de decemberre már ismét 4,23 százalék volt. Az Ivan által a Mexikói-öböl olajkitermelő berendezéseiben okozott károk tavaly októberig 14 százalékkal emelték az olajárakat, de ez a pótlólagos árnyereség egy hónap alatt eltűnt, emlékeztettek a hitelminősítő elemzői.
A széles merítésű Standard and Poor’s 500-as tőzsdeindex mind az Andrew, mind az Ivan pusztításának idején stabil maradt.
A Moody’s szerint jóllehet a fő aggodalom a mostani természeti katasztrófa okozta energiadrágulással kapcsolatos, a forgószél azonban csak átmenetileg feszíti tovább a már eddig is erőteljes kereslet jellemezte piaci helyzetet. A hurrikán a globális olajtermelés 2 százalékát érintheti, és „nem ez lesz az a sokk, amely a fogyasztói költekezés fájdalmas lefaragását okozza”, írták a hitelminősítő elemzői.
A héten a londoni City egyik legnagyobb, rendszeres olajpiaci előrejelzéseket is közlő befektetési háza, a Barclays Capital szintén azt jósolta, hogy a hurrikán ellenére nem emelkedik tartósan 70 dollár fölé az olajár, mert ez az árszint már éreztetné makroszintű hatásait az amerikai gazdaságban. A bank szerint a 60 dolláros ársávig vezető úton az árugrásokat még csak enyhe makrogazdasági reakció követte a Egyesült Államokban, amit a piac szabad jelzésnek tekintett a következő árhatár meghaladására.
