A globális felmelegedés vészforgatókönyveként említik a kutatók, hogy a civilizációs tevékenység a nagy tengeráramlatokra kihatva rendkívül gyors változásokat is előidézhet a Föld éghajlatában. E teória, legalábbis részben, most beigazolódni látszik: brit oceanográfusok szerint máris lassult az Európát fűtő Észak-Atlanti áramlat, amelynek a híres langyos Golf-áramlat is a része. A kutatók eredményei azt mutatják, hogy az elmúlt ötven évben legalább 30 százalékkal esett vissza az áramlat sebessége.
A tengeráramlatok hajtóereje az óceánok hőmérséklet- és sűrűség-különbsége, amely elsősorban az oldott só koncentrációjától függ. A Mexikói-öbölből induló, és az Atlanti-óceánt átszelő Atlanti-áramlat úgy keletkezik, hogy az Atlanti-óceán északi részének felszínét az Észak-Amerikából érkező hideg szelek lehűtik, miáltal a sűrű, hideg, sós víz a sarkkörön lesüllyed, és a mélyben az Egyenlítő felé halad. Helyébe meleg, délről származó víz áramlik a felszínen a sarkvidékek felé, amely elsősorban Nyugat-Európa partjait fűti. Mivel azonban az északi jéghegyek a felmelegedés miatt folyamatosan olvadnak, a tengervíz felhígul, így az áramlat hajtóereje elvész.
A kutatók áramlási sebességre vonatkozó adataira épülő modellek szerint a „nagy tengeri szállítószalag” ugyan nem áll majd le, de megeshet, hogy olyannyira lelassul, hogy Európa észak-nyugati részének átlaghőmérséklete emiatt 4-6 fokkal is csökken az elkövetkező húsz évben.
