Egyre gyakrabban hallani a sajtóban, szakmai eseményeken a cégek (társadalmi) felelősségvállalásáról, a fenntartható fejlődés vállalati szintű alkalmazásról. Ezek a témák részben a globalizációból következő, elsősorban a multinacionális cégekkel szemben megfogalmazott néha jogos, de gyakran erősen eltúlzott és érzelmileg is motivált kritikákkal szembeni üzleti reakciókként is értelmezhetők.
Emellett természetesen azok a jól ismert globális és helyi szintű környezeti és társadalmi problémák (például éghajlatváltozás, a biodiverzitás drámai csökkenése, a világ népességének rohamos növekedése, szegénység) is arra késztetnek egyre több céget, elsősorban a nagyokat, hogy ezekkel a kérdésekkel már stratégiai szinten is foglalkozzanak.
KRIZA MÁTÉ, a Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért igazgatója
 |
|
Magyarországon is több (nagy)vállalat kezdett az elmúlt néhány évben kiemelt figyelmet szentelni a fenntarthatóság, a társadalmi felelősségvállalás kérdésének. Sok vezető számára azonban a fenntartható fejlődés vállalati alkalmazása legfeljebb a környezetvédelmi beruházásokat és a nemes célokra fordított támogatást, adományozást jelenti. Pedig a vállalati felelősség ennél sokkal többről szól! A fenntartható vállalat vezetősége és alkalmazottai üzleti lehetőségként tekintenek a környezeti és társadalmi kihívásokra, amelyekre a cég minden részlege innovatív gondolkodással és a vállalati kultúrát átható szemlélettel igyekszik reagálni. Ezáltal versenyelőnyt szerezhet, miközben hozzájárul a környezeti és társadalmi problémák enyhítéséhez vagy megszüntetéséhez.
PARTNERSÉG. Sajnos azt is látni kell, hogy bár a vállalatoknak is nem kis szerepük van abban, hogy a világon egyre nagyobb környezeti és társadalmi kihívásokkal kell szembenézni, a kormányok és a civil szervezetek önmagukban nem képesek kezelni ezeket az összetett problémákat. Az üzleti szféra partner lehet ebben, amennyiben felismeri, hogy annak következetes érvényre juttatása anyagilag is kimutatható előnyökkel jár. Ha piackonform és a gazdaság szereplői számára is elfogadható alternatívát sikerül felvázolni az egyes kihívásokra (mint amilyen a szén-dioxid-kereskedelem is), akkor sokkal látványosabb eredményeket lehet elérni, mint kizárólag szankciókkal vagy jogszabályokkal.
Amennyiben a kormányok vagy a civil szervezetek nem csak adózó alanyként vagy ellenfélként tekintenek az üzleti szférára, hanem partnerként, amelynek a fő motivációja – tetszik vagy sem – a profitmaximalizálás, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy sikerül mindhárom fél számára elfogadható megoldásokat találni ezekben a kérdésekben. Természetesen ez fordítva is igaz, vagyis a vállalatoknak is el kell fogadniuk, hogy a profitérdek nem kerülhet ellentétbe a környezeti és társadalmi szempontokkal.
DÖNTÉSI SZEMPONT. A munkaerő, vagy tágabb értelemben a társadalom egészségi, mentális állapota, képzettségi színvonala nem lehet közömbös az adott országban működő cégek számára. Külföldi befektetési döntéseikkor a vállalatok nem csak az ország pénzügyi mutatóit, adó- és járulékszintjét veszik figyelembe, hanem a világban elfoglalt fenntarthatósági pozícióját is (Magyarország jelenleg az 54. a vizsgált 146 ország közül).
Ha még számos kérdőjellel, bizonytalansággal is, de egyre jobban terjed az a vélemény a nemzetközi üzleti közösségben, hogy egy cég piaci sikere nem választható el a társadalmi és környezeti felelősségvállalásától. Akik azt mondják, hogy a cégek csak a pozitív hírnév és a pr javítása érdekében használják ezeket a szlogeneket, azoknak célszerű tanulmányozni azokat a pénzügyi és tőzsdei összehasonlításokat (mint a Dow Jones Sustainability Index), amelyek kimutatják, hogy a fenntarthatóságot stratégiai megközelítésben alkalmazó vállalatok értéke és részvényindexei rendre meghaladják az átlagos szintet. Minden vállalatvezetésnek előbb-utóbb döntenie kell: vagy felismerik és reagálnak ezekre az új kihívásokra, vagy pedig – ahogy az angol mondja – business as usual (szokásos üzletmenet), de ennek ők, és sajnos a világ is meg fogja inni a levét.
