Felcsút nem Orbán Viktor szülőfaluja, a faluba a jelenlegi kormányfő csak tízévesen került, „addig Alcsúton, a nagyszülői házban cseperedett. Ehhez képest Felcsút és Alcsút mára eljutott oda, hogy mindenkinek egy kézből lehet és kell is ennie”. A kéz Mészáros Lőrincé – mondja a Magyar Narancsnak Ferenczi Krisztina, aki tizenöt éve jár Felcsútra, így kvázi szemtanúként mesél arról, miként lett Mészáros Lőrinc gázszerelő nemcsak polgármester, hanem az ország 88. leggazdagabb embere, a környék messze legnagyobb foglalkoztatója.
A falu rengeteget változott, néhány pontján sokszor azt érzi, hogy szinte pofán vágja a gazdaság. Ebből a hétköznapi ember nem profitál. Felcsút mindmáig önhibáján kívül hátrányos helyzetű település, „miközben a focialapítvány vagyona több milliárdra rúg”. Sok az eladó ingatlan, de csak nehezen, áron alul tudják azokat eladni. „Mert hát ki az, aki oda akar költözni? Ez egy 1780 fős falu, és ha felépül a stadion, akkor alkalmanként több ezer ember fog ott megfordulni.” Ferenczi Krisztina a helyzet jellemzésére elmeséli, hogy „épül a stadion, de a felcsúti srácoknak nincs egy füves területük, ahova kivihetik a lasztit, csak egy kis lebetonozott pálya árválkodik a nemrég átadott Faluház mellett, amit a sportpályáért kapott 150 millió forintból építtetett az önkormányzat”.
Az Orbán család ingatlangyarapodásáról az oknyomozó újságíró úgy véli, a kulcsfigura a feleség. A kormányfőt ő egy olyan vállalkozónak tekinti, akinek nincs cége, „a politika maga a vállalkozása. Lévai Anikó pedig ennek a politikai vállalkozásnak a gyümölcsszedő asszonya”. Orbánék vagyonát azért kutatta, mert tudta, ezt senki más nem csinálja meg. Normális ember feladta volna, de számára ez az egész az ország közállapotai miatt volt fontos. „Az, hogy Orbánék nem érthető módon gyarapodtak anyagilag, fordulat a magyar demokráciában.” Neki sincs fogalma arról, honnan van mindez, ami most az övék.
„Volt egyszer egy farmeres srác, most meg van egy dandy család… Ma már egyértelmű, hogy Orbán újfeudalizmust épít és saját dinasztiát, nem négy, nem nyolc évre, hanem hetedíziglen.” Ferenczi Krisztina nem bírja elviselni, hogy az „egészben ott van az, hogy azt gondolják, nekik ez jár. Hogy amit megkaparintottak, az mind jár nekik. Ez pedig nem igaz.”
A szabadúszó újságírót kicsit gyakran igazoltatják, ha lent van, és volt „olyan is, hogy ostorral jött a Puskás Akadémia őre meg kutyával”, hogy elzavarja, de csinálta. Eddig.
Ferenczi Krisztina tizenöt év után most abbahagyja. Nem éri meg. Tavaly összesen 680 ezer forintot keresett publikált anyagaival, amikkel most pártok kampányolnak, és sokan meg is élnek belőlük. Az összegyűjtött – több szekrényt megtöltő – kutatási anyagot szívesen átadná valakinek. Ő már inkább saját családregényéből írna filmet, amiben – eredeti szakmájához visszatérve – eljátszaná saját magát és anyját. Kötet alá rendezné a verseit és a gyermekei dolgait egyengetné.
Az interjú további részletei a Magyar Narancs legfrissebb számában. Közben az atlatszo.hu részletet közöl a Narancsbőr című kötetből.
