Két éve mindenki döbbenetére 2,26 százalékkal a gyengébbik oldal felé mozdította a forint sávját a Pénzügyminisztérium egyetértésével a jegybank Monetáris Tanácsa. Azaz leértékelték a nemzeti valutát, a forint euróval szembeni középárfolyamát. Az utóbb beismerten rossz döntés ugyan váratlan volt, de nem érte teljesen felkészületlenül a piaci szereplőket. Ugyanis a piacon már ekkor is pletykálták, hogy a nagyon erős forint miatt valamilyen beavatkozás várható.
Az exportőrök már 2002 végétől szorgalmazták a sáveltolást – hiszen a folyamatosan erősödő nemzeti valuta a külföldi piacokon értékesítő magyar termelőknek kedvezőtlen. A gazdaság számos szereplője panaszkodott arról, hogy az erős forint rontja a magyar versenyképességet, csökkenti a hazai GDP növekedésének ütemét. A legtöbb elemző azonban ekkor még csupán levegőbe pufogtatott petárdának gondolta a forint ilyetén gyengítését. Igaz, ekkor még 240 forintos euróárfolyamot sem tartottak kizártnak. A június 4-ei sáveltolással a tárca célja éppen az volt, hogy “megmutassa” az exportőröknek, nem engedik bizonyos szint fölé erősödni a forintot.
Azonban a sáveltolás pillanatában, június első napjaiban már éppen gyengülni kezdett a forint árfolyama.
Ezért a döntés hiba volt – ezt akkor Veres János, a pénzügyi tárca államtitkára, jelenlegi pénzügyminiszter ismerte el. Járai Zsigmond jegybankelnök egy interjúban azt is hozzátette, hogy rosszul kommunikálták a lépést. Ennek ellenére mindenki vállalta a felelősséget, és úgy interpretálták, mint az alig egy éves kormány és a jegybank első közös, összehangolt döntését.
Hirtelen gyengülés, magas kamatok
A bejelentett intézkedés hatására így a piac, és a forint árfolyama is teljesen megzavarodott – a nemzeti valuta kurzusa drámai gyengülésbe kezdett. Az euróval szembeni árfolyam szinte napok alatt 265-270 forintra gyengült. A hirtelen árfolyamgyengülésnek volt köszönhető, hogy az MNB Monetáris Tanácsa jelentős mértékben megemelte a jegybanki alapkamatot. Először június 11-én 6,5 százalékról 7,5 százalékra, majd további egy hét múlva 9,5 százalékra emelték a kamatot, hogy megállítsák a forint leértékelődését.
A forintárfolyamban még több mint fél évig igen erőteljes volt az ingadozás. 2003 őszén ismét erőteljes gyengülés volt megfigyelhető, sok befektető hirtelen forinteladásba kezdett. A külföldi befektetők elbizonytalanodásának fő oka az volt, hogy az államháztartás magas hiánya és a gyors lakossági hitelexpanzió miatt igen gyorsan nőtt a folyó fizetési mérleg hiánya. Az állampapír-piaci hozamok emelkedése és a leértékelődési várakozások növekedése azt mutatta, hogy a külföldi befektetők csak drágábban hajlandóak a túlköltekezéshez forrást biztosítani. A Monetáris Tanács 2003. november 28-án azonnali hatállyal 9,5-ről 300 bázisponttal, 12,5 százalékra emelte a jegybanki alapkamatlábat, hogy lehűtse a leértékelődési várakozásokat és megvédje a forint árfolyamát.
A viszonylag stabilnak mondható 250 forint/euró körüli árfolyamérték csak 2004 első negyedévében állt be. A rendkívül magas jegybanki alapkamat azonban sokáig megmaradt, mérséklése lassan zajlott – ebben az időszakban így a magas kamatszint, és annak gazdaságbénító hatása miatt érte sok kritika a pénzügyi kormányzatot.
Távolabb került az ERM-II
Az árfolyamsáv eltolásával kútba esett a kormányzat terve, hogy Magyarország viszonylag gyorsan tagja legyen az euró bevezetésének előfeltételét jelentő ERM-II (Exchange Rate Mechanism) rendszernek. László Csaba akkori pénzügyminiszter késő tavasszal még azt állította, az ország 2004 első felében tagja lesz az euró bevezetését 2 évvel megelőző árfolyam-mechanizmusnak.
A forintgyengítés eredménye azonban az lett, hogy az ezt követő fél évben nőtt az árfolyam volatilitása, s ugrott az ERM-belépés – bár a magyar gazdaság általános állapota, a fiskális és folyó fizetési egyensúlytalanság miatt ez e nélkül is kérdéses volt.
