A stúdiós

Kíváncsian szemlélték 1987 vacogtatóan hideg telén a Moszkvából Budapestre tartó Malév-gép utasai a fekete-afrikainak kinéző, ám magyarul igen jól beszélő két útitársukat. A finoman szólva is napbarnított Somos Attila és kollégája nem sokkal azelőtt érkezett meg dél-jemeni kiküldetéséből egy szál pólóban és rövidnadrágban. A BHG Híradástechnikai Vállalat munkatársaiként fél évvel korábban indultak az eredetileg egyévesre tervezett munkára a forró éghajlatáról ismert országba, hogy kiszállított magyar konténer-telefonközpontokat szereljenek össze.

Karácsonykor csak a családos munkatársai hazautazását fizette a BHG, így Somos Attila másodmagával Dél-Jemenben töltötte az ünnepeket. Éppen a szabadságról visszaérkező kollégák elé indultak volna autóval a 650 kilométerre lévő fővárosba, amikor a városhatáron lévő ellenőrzőponton megállították őket. „Tudják, hogy háború van?” – szólt rájuk az őrhelyen posztoló katona. Másnap reggel már fegyverropogásra ébredtek. Néhány nap után a kinti szovjet kollégáktól kaptak egy fülest, hogy másnap reggel legyenek a kikötőben, ahonnan egy teherhajóval juthattak el – minden pénzt és iratot hátrahagyva – a kelet-afrikai Dzsibutiba, onnan pedig repülővel Moszkvába.

MINDENÁRON KÜLFÖLD. A műszerész végzettségű Somos Attila a Posta hírközlési részlegén kezdett dolgozni; szerette a munkáját, csak nem tudott belőle megélni. Ráadásul kedve lett volna utazni is, ezért a BHG-hez szegődött, s két év után sikerült is kijutnia a – túlélőtúrának bizonyuló – dél-jemeni kiküldetésbe. „Reggel 7-kor már nem lehetett rákönyökölni a konténerlakásunk korlátjára, mert megégett volna a kezünk” – emlékszik vissza Somos Attila a 40-50 fokos melegben eltöltött időszakra. A Jemenben gyakori vérhas, tífusz, kolera járványok miatt itthonról kellett magukkal ételt vinni, Somos Attilának azonban négy hónap után elfogyott a honi eredetű elemózsiája, a kint lévő többi magyar pedig még négyszeres áron sem volt hajlandó a sajátjából adni. Kínjában, és az éhenhalás árnyékában ezért kilátogatott a helyi piacra, ahol vásárolt – az amúgy földről árusított – halakból, majd (alaposan megsütve) ezeket fogyasztotta. Az ettől kezdve mindennapivá váló piacra járásnak végül a jemeni polgárháború vetett véget.

Ám még ez a megpróbáltatás sem vette el a kedvét az utazástól, ezért a Külügyminisztériumnál kezdett dolgozni, ahonnan később öt évre Londonba utazhatott a családjával. Bár egyszerű hivatalsegéd volt, saját bevallása szerint ott érzett rá először a piacgazdaság ízére, aminek később még sok hasznát vette. Londonból hazatérve maradt a minisztériumban, ahol a protokoll osztályon tevékenykedett, ott azonban megint szembesült a Postánál tapasztalt dilemmával: szereti a munkát, de kevés a fizetése.

SOMOS ATTILA 42 éves, a Puskás Tivadar Híradástechnikai Szakközépiskola elvégzése után 1981-ben a Magyar Postánál állt munkába műszerészként. Egy külföldi kiküldetés reményében négy év után átigazolt a BHG Híradástechnikai Vállalathoz, ahol két évet eltöltve lehetőséget is kapott erre, egy kalandosnak bizonyult dél-jemeni munka formájában. Hazaérkezvén a Külügyminisztériumnál kezdett dolgozni, így két év múlva egy újabb kiküldetéssel Londonba utazhatott. Miután hazajött, még egy ideig a minisztérium protokoll osztályán tevékenykedett, majd egy stúdiótechnikával foglalkozó céghez szegődött, ahol az ő reszortja lett a használt berendezések értékesítése. Egy másik hasonló céget is megjárva 1999-ben alapította meg a Somos Video Kft.-t, amely professzionális audio- és videotechnikai berendezések forgalmazásával és bérbeadásával foglalkozik. Nős, két gyermeke van. Hobbija az utazás.

Noha már régóta nem dolgozott műszaki területen, próba-szerencse alapon jelentkezett egy stúdiótechnikai cég álláshirdetésére, ahová fel is vették. „Ott kapott el a gépszíj” – jelzi Somos, hogy tulajdonképpen ide vezethetők vissza cége gyökerei. A munkája során ugyanis egyre gyakrabban szembesült azzal, hogy a használt stúdiótechnikát kereső ügyfeleket rendre „elhajtják” a cégtől, ezért külföldi használtáru-lelőhelyek felkutatásába kezdett. Sikerült is ilyeneket találnia, így hamar ő lett a vállalatnál a használtcikk-specialista, óriási forgalmat lebonyolítva. A cégen belüli cégként működő Somos Attila ügyködését azonban nem nézték jó szemmel a Studiotech Kft.-nél, ezért távoznia kellett.

Látta, hogy van üzlet ebben a piaci szegmensben, ezért megkereste a stúdiótechnikai berendezések forgalmazásával akkoriban foglalkozó összes vállalkozást, és felajánlotta, hogy fizetés nélkül, pusztán jutalékért náluk dolgozna. Az ajánlatban egyedül a Digital Media Solutions Kft.-nél láttak fantáziát, így náluk állt munkába egyéni vállalkozóként. A használt gépekkel való kereskedéssel ott is óriási forgalmat ért el, s ezért a könyvelőjénél betelt a pohár. „Értse meg Attila, ilyen forgalom mellett nem szoktak egyéni vállalkozók lenni az emberek” – méltatlankodott a százmilliós bevételt látva.

Így aztán 1999-ben megalapította a Somos Video Kft.-t, amely az első üzleti évében már 600 millió forintos forgalmat ért el. Egy idő után a használt gépek mellett már az újakat is keresni kezdték nála a vevők. Ez eleinte több gondot, mint örömet okozott, mert a tévétársaságoknál és utómunka-stúdióknál non plus ultrának számító új Sony termékeket hivatalosan nem értékesíthetett. Megkereste hát a cég magyarországi leányvállalatát, ahol megkérdezték tőle, hogy az elmúlt években mennyi használt Sony terméket adott el. „Körülbelül félmilliárd forint értékűt” – hangzott a válasz, amit hitetlenkedve fogadtak a japán cégnél. Ezért, az elektronikai multi illetékesének legnagyobb megrökönyödésére, elküldte nekik az eladott termékek listáját, névvel, címmel, a vásárlás dátumával. Miután ebben a szektorban nem lehet Sony dealer, akinek nincs megfelelő szakemberekkel rendelkező szervize, még két adu ásznak számító „szakit” kellett a cégéhez csábítania, s már nem volt akadálya az együttműködésnek. „A stúdiótechnikai eszközök területén 2005 eddig eltelt részében mi adtuk el a legtöbb Sony terméket” – büszkélkedik Somos Attila.

ÚJ TECHNOLÓGIÁK. Pár évvel ezelőtt egy üzleti partnerrel túlzottan jóindulatú volt, amiből komoly vesztesége származott. A 90 milliós beszerzést fontolgató potenciális vásárlónak nem volt elegendő pénze, így Somos vállalta, hogy megelőlegezi neki az összeget, majd egy lízing-ügylettel ezt kiváltják. Kölcsön kellett kérnie, hogy ki tudja fizetni a megrendelt árut, ami meg is érkezett, a leendő vevő azonban meggondolta magát, és nem volt hajlandó aláírni a lízingszerződést. Így a nyakán maradt a nagy értékű áru, miközben ketyegett az ugyanekkora összegű hitel is. „Nem volt mit tenni, veszteséggel ugyan, de eladogattuk a felszerelést. Egy életre megtanultam, hogy nem lehet az üzleti életben a másik jóindulatára alapozni” – vonja le a tanulságot Somos Attila, aki szerint ez kirívó esetnek számít, a fizetési morállal manapság már nincs problémája.

„Bármilyen eszközre van szükségünk, mindig közvetlenül az Attilához fordulhatunk, ez megadja azt a pluszt, hogy nem egy arctalan céggel állunk kapcsolatban” – mondja Hollósi G. Zsuzsanna, a filmkészítéssel foglalkozó Filmplusz Kft. ügyvezetője. A társaság az utóbbi időben már nem is tenderezteti a beszerzéseit, mindig közvetlenül a Somos Kft.-t hívják. A Somos Video specialitása továbbra is a használt eszközök kereskedelme, más cég a magyar piacon ekkora volumenben továbbra sem foglalkozik ezzel. Az utóbbi időben azonban egyre inkább megnőtt az új termékeket vásárló – és a régi beszámítását kérő – vevők száma, így mostanra a forgalmuk 80 százalékát az új berendezések teszik ki.

Az uniós csatlakozásnak az elmúlt másfél évben csak az előnyeit érezte a vállalkozás. Korábban a hosszadalmas vámolás miatt két-három hét is eltelt, mire megkapták a megrendelt árukat, ma ez már néhány nap alatt megoldható. Az unión belüli konkurencia megjelenésétől nem tart a Somos Video vezetője, szerinte ugyanis túl kicsi a nemzetközi cégek számára az itteni piac, ellenben ők az utóbbi időben már külföldre is szállítottak. Szerinte a jövő az úgynevezett HD technológiáé, amely az Egyesült Államokban már meg is jelent. „Képeslap minőségben nézhetőek a tévéműsorok” – ecseteli az új technika előnyét Somos Attila, hozzátéve: néhány év múlva, amint a digitális rendszerekhez hasonlóan ez is olcsóbb lesz, nálunk is megjelenik ez a technológia.