Múlt heti közgyűlése óta a Minőségügyi Tanácsadók Szövetségét (MSZT) új elnök és elnökhelyettesek irányítják. A szervezet most megválasztott vezetőire újfajta feladatok várnak. Például lobbystává kell válniuk!
A múlt héttől Szekeres István, a Dunaferr Qualitest Kft. műszaki és kereskedelmi igazgatóhelyettese vette át az MSZT kormányrúdját a korábbi elnöktől, Varga Lajostól, a Szenzor Rt. vezérigazgatójától. A két új alelnök: Lovász Szabó Tamás, a TÜV Rheinland Euroqua Kft. ügyvezető igazgatója és Sencz József, a Struktúra Minőségfejlesztési Kft. ügyvezető igazgatója. Joggal kérdezhetik, hogy kit érdekelnek egy harminc tagot számláló első látásra meglehetősen partikuláris ügyekkel foglalkozó társaság belső ügyei. A szervezet két évvel ezelőtti megalakulásakor a válasz legfeljebb vállvonogatás lehetett volna, hiszen a minőségügyben dolgozó cégek akkor még csekély hatást gyakoroltak az üzleti életre. Persze akkor már tudták, hogy ez a helyzet változni fog, így még idejében meg kellett alakítaniuk szervezetüket, hogy a szakterület tanácsadó, tanúsító illetve szakértői cégeinek érdekképviseletét idehaza és külföldön ellássa, valamint a tagszervezetek között felmerülő vitás kérdéseket próbálja a szakmán belül rendezni. Az MTSZ abból a szempontból feltétlenül sikeres volt, hogy megismerték és elismerik, működését megszilárdította és megkerülhetetlen tényezővé vált a minőségügyben. Ami azért sem csoda, mert a nem is oly rég jelentéktelen piacuk milliárdosra bővült, s a növekedés üteme aligha fog lassulni.
Nem árt szem előtt tartani ugyanis, hogy minél közelebb kerülünk az EU-tagsághoz, annál inkább számon kérik a magyar vállalatokon az ott érvényes szabályokat és szokásokat, tán még keményebben mint a kerítésen belül működő cégektől. Következésképpen aligha tarthatja meg piaci pozícióit vagy szerezhet új piacokat az a vállalkozás, amely nem törődik a minőséggel, a környezettel a gyártási kockázatokkal, kérdésekkel.
Nem lehet kitérni
A statisztikák azt mutatják, hogy az eddig legnagyobb karriert csináló (az ISO 9000-es alaján tanúsított) minőségbiztosítási rendszerek száma Nyugat-Európában is megtöbbszöröződött, s bár még mindig az angolok járnak az élen, de a hódítás min teljesebbé válik a kontinentális területeken is. Nem lehet e tendenciák elől kitérni. A rendszereket pedig – légyen bár szó környezeti menedzsmentről vagy minőségbiztosításról, esetleg valamely ágazati rendszerszabványról – egyszerűbb tanácsadók segítségével felépíteni, mint a saját kútfőre támaszkodva. Tanúsíttatni, kalibráltatni és hasonló dolgokat művelni pedig – úgy, hogy annak az üzleti partnerek számára is legyen értelme -, csak külsősökkel lehet. És persze minden tanúsítási bizonylat súlya, amennyire azt elfogadják, azaz a referencia nélküli tanúsító papírja alighanem keveset ér.
Ezek a körülmények azonban azt is meghatározzák, hogy az MTSZ-nek mivel kell foglalkoznia. Ismeretterjesztéssel, lobbyzással és a tagszervezetek szakmai és üzleti érdekeinek a védelmével.
De nézzük, hogy miként is van ez? Szekeres István szerint az elkövetkező időben a szervezet és tagjai számára a legfontosabb feladat, hogy a minőségügyi szolgáltatások (amelyeken a megbízások értékét nézve egyre inkább a vállalati működés egészére vagy egyes tevékenységeire szóló szabványoknak megfelelő rendszerek felépítését és tanúsítását kell érteni) fontosságára felhívják a figyelmet. A vállalatvezetők jelentős hányada még ma sincs tisztában azzal, hogy a minőségfejlesztési projektek megvalósítása nélkül akár már néhány éven belül ellehetetlenülnek az általuk irányított cégek. Az MSZT ezért a jövőben meg fog ragadni minden eszközt és lehetőséget, hogy propagandát csináljon a minőségnek. A szervezet már eddig is rendezett – egymagában vagy társakkal – konferenciákat, szimpóziumokat, előadásokat. De szemben az eddigi gyakorlattal, amikor minőségügyi szakemberek beszélték meg minőségügyi szakemberekkel a szakma belső gondjait (szinte mindig ugyanazok mindig ugyanazt, mindig ugyanazokkal), a jövőben ki kell lépni a szakmai gettóból és elsősorban az üzletembereket felvilágosítani, meggyőzni e szakterület fontosságáról. Ehhez az országos rendezvényeken kívül egyre több regionális vagy helyi szakmai tanácskozást kell szervezni.
E munkát persze nem szabad jólelkű szamaritánusok mentőakciójának tekinteni a tudatlanság bűnében szenvedő elesettekért. A szervezet tagjainak ugyanis közvetlen érdeke fűződik ahhoz, hogy minél több minőségprojektbe vonják be őket. És ezt persze eszük ágában sincs tagadni. Sőt azt is elmondják, hogy propagandamunkájuk haszonélvezői is ők maguk akarnak lenni a megbízókkal való közös érdekek alapján. Az MSZT ugyanis ki akarja szűrni a piacról azokat a szerencselovagokat és kóklereket, akik az ügynek (mert azért a minőség gondolatának a terjesztését e vállalkozások és szakértőik egyebekben valódi missziónak tartják) szédelgéseikkel sokat ártanak. Az MSZT éppen ezért a tagság feltételéül kérlelhetetlenül megköveteli, hogy tagjai feleljenek meg bizonyos szakmai követelményeknek. Légyen bármilyen régen a piacon, s légyen bármilyen hosszú referencialajstroma, azt a tanácsadó céget, amelyiknek nincs meg az ISO 9000-es tanúsítása, kizárják a rendes tagok közül és legfeljebb megfigyelői státuszt kaphat. E szigor az ügyfelek és ezen keresztül a tagszervezetek érdekében indokolt.
Közel a törvénykezéshez
A minőségügyi vállalkozások azonban ma már kiléptek a szakma keretei közül. Befolyásra tettek szert. Az MSZT tagja a Nemzeti Akkreditációs Tanácsnak és a Szabványügyi Testületnek, azaz közvetlenül is hatást gyakorolhat a szabványosításra, illetve arra, hogy mely szervezetek kaphatnak államilag elismert hitelesítési, tanúsítási vizsgálati jogosítványokat Magyarországon. A szervezet elismertsége miatt lehetőség nyílott arra, hogy a minőséggel kapcsolatban lévő jogszabályok megalkotásánál hallassák szavukat. Ahogy a közbeszerzési törvénynél, amelyben már szerepel, hogy azonos ajánlatot tévő vállalatok közül azé tekintendő jobbnak, amelynek van tanúsított minőségbiztosítási rendszere. De elsősorban tagjaikon keresztül befolyással voltak már korábban is a termékfelelősségi törvény kialakítására is. Legújabban pedig annak érdekében lobbyznak, hogy az állami tulajdonú vállalatoknál létesítendő minőségbiztosítási vagy környezeti menedzsment rendszerek kiépítéséhez a szövetség tagjait, azaz az ellenőrizhető és jó referenciákkal bíró irodákat bízzák meg, s ne fogadják el az ismeretlen tanácsadók ajánlkozását.
Azaz, akár csak a szakma, az elmúlt években az MSZT új pozíciókat szerzett és keményen megvetette lábát a lobbysták között is. A szervezet és új vezetői előtt álló időszakban a terjeszkedés és ismeretterjesztés folytatásán túl, megkezdődhet a megszerzett státusból fakadó előnyök kiaknázása, ami persze csak a megbízók és a megbízottak közötti harmonikus kapcsolatok és egyeztetett érdekek alapján képzelhető el. Mellesleg a minőségügy további gyors fejlődése az ország és a nemzetgazdaság számára alapvetően fontos volna.
