Nyugat-Európában ma a vállalatok informatikai beruházásaik költségének 1 százalékát fordítják intranetre. A szakértők előrejelzései szerint négy év múlva 20 százalék körüli arány várható! Ez a tempó még az igen dinamikus növekedési periódusokat felmutató informatikai iparban is figyelemre méltó. Az intranet ugyanis gyorsan megtérülő beruházás.
Lényegében a meglévő helyi számítógépes hálózat internetesítése az intranet, amely eszközeit, grafikus képernyőfelületét az előbbitől kölcsönzi. Lényegében, mert technikai szempontból csupán TCP/IP protokollt, valamilyen helyi számítógépes hálózatot és Internet-kapcsolatot igényel, ezért sem a létrehozása, sem a munkatársak betanítása nem jelent különösebb feladatot.
Ami az intranet biztonságát illeti, afelől a szakemberek kezeskednek: a tűzfalak (így nevezik a bizalmas információkat védő programokat) védelmet nyújtanak az illetéktelen érdeklődőkkel szemben.
A cégeket az Interneten bemutató oldalak, a hivatkozások, a bejelentkező kép megtervezése programozói-hálózatépítési és grafikusi feladat. Közülük azok érik majd el a legnagyobb sikereket, amelyeknél a hálózatépítési szaktudás vonzó web oldalak tervezésének képességével párosul. Hiszen az árut olykor a csomagolás adja el, az Internet esetében pedig a közszemlére tett információ “csomagolása” a vállalat egészét takarja. Az intranet-oldalak esetében gyakorta egyszerűbb grafikai megoldásokat alkalmaznak a vállalati belső információk terjesztésére.
Az intranet belső átjárhatóságot is kínál. Gyors hozzáférést enged olyan vállalati információkhoz, amelyekért korábban telefonálgatni, faxolni, levelezgetni kellett. Lekérhető például a cég logójának grafikus képe, a használatára vonatkozó jogi előírások, hogy csak egy kézenfekvő példát említsünk. Sok vállalatnál először csak belső levelezésre és csoportmunkára használják, s hetek-hónapok alatt tárják fel üzleti lehetőségeit – a géptípusoktól független adatcserét, a távoli ügyfelek közvetlen elérését, az elektronikus kereskedelmet.
Piackutatók hatalmas lehetőségeket látnak a webes privát hálózatokban. Nyugat-Európában a vállalatok manapság informatikai beruházásaik 1 százalékát fordítják intranetre, négy év múlva azonban 20 százalék körüli arány várható, s előrejelzések szerint 2000-re a világpiac a mai 12 milliárd dollárról eléri a 210 milliárdot. Ez a tempó még az amúgy igen dinamikus növekedési periódusokat felmutató informatikai iparban is figyelemre méltó. Oka az, hogy az intranet rendkívül gyorsan megtérülő beruházás. Példa erre a Visa esete, ahol naponta 2 millió papírlapot takarítanak meg azzal, hogy közel húszezer partnerbankjukat bekapcsolták intranet hálózatukba.
A szaklapok ugyanakkor a webes vállalati hálózat kialakítása után szerzett kellemetlen tapasztalatokról is beszámolnak. Minthogy az intranet kétirányú kapu a hálózat felé, a munkatársak – elvileg – a vállalati oldalakon belátásuk szerint jeleníthetnek meg információt, közzétehetik véleményüket. Sok helyütt előbb nyitották meg a “grundot” mindenki előtt, s csak utána mérlegelték, valóban jó-e, ha a pályán bárki “focizhat”. Többféle megoldás született. Az egyik a hagyományos vállalati belső hálózatok logikáját követő hierarchia felállítása: az adathozzáférés korlátozásával szabályozták, melyik munkatárs mihez férhessen hozzá, ki tehet fel egyáltalán az intranetre információt. Van, ahol például csak a hálózati rendszergazda vagy az osztályvezető változtathatja meg az oldalakat. Az Internet demokratizmusát tükrözi egy másik megoldás: a kanadai kormány környezetvédelmi hivatalában például minden nagyobb adatcsomagot és oldalt jegyeznie kell a szerzőnek, így a felhasználók tudják, hogy az kitől származik, és eldönthetik, hitelesnek tartják-e.
