Az elmúlt napokban a média figyelmének a középpontjába került a község, amikor a kulturális miniszter bejelentette, hogy hatalmas filmgyárat terveznek itt. Hogyan élte ezt meg Etyek vezetése?
– A faluban nevelkedett, s a környéken számos területet birtokló Demján Sándorral már februárban beszélgettünk a tervéről. Engem mégis kissé váratlanul ért, hogy Hiller István miniszter a cannes-i filmfesztivál alkalmával bejelentette Demján úr és Andy Vajna jelenleg formálódó terveit, hogy egy 15 hektáros területen felépítik a világ legnagyobb filmstúdióját. A képviselőtestület mindenesetre még március végén elvi szinten egyhangúlag támogatta az elképzeléseket – ami persze nem garantálja azt, hogy a tervek konkretizálódása során is teljes lesz az egyetértés. Az építési terület egy, szintén Demján Sándor tulajdonában lévő laktanya, amely egykor a Budapestet védő rakétarendszer silóinak adott helyet. A milliárdos nagyságrendű beruházás részleteiről június elején tudhatunk majd meg többet, ekkor érkezik Magyarországra Andy Vajna.
– Mit gondolnak a tervről a helyi lakosok?
– Az elmúlt napokban igen sűrűn követték egymást az események. A TV2 forgatócsoportja például a kocsmában kérdezősködött a „magyar Hollywoodról”, egy idős néni azonban semmit nem tudott még erről, ő azt hitte, a most hétvégén rendezett pincefesztiválról kérdezik. Persze a többség már ismeri a terveket. Az emberekkel beszélgetve azt tapasztalom, hogy tízből nyolcan pozitívan viszonyulnak a várható nagy változásokhoz, s csak a kisebbség aggódik. Közülük néhányan egyszerűen a McDonald’s és hasonló nagy üzletek megjelenését emlegetik veszélyként, mások a falu nyugalmát látják veszélyeztetve, például a megnövekvő járműforgalom, esetleg a falu képét csúfító épületektől tartanak.
– Gondolom, a friss hírek is besegítettek a hétvégi borfesztivál iránti érdeklődésbe.
– Bizonyára ennek is lehetett köze hozzá, de szerintem itt a helyi jellegzetességeket felvonultató, szép éttermet üzemeltető Rókusfalvy Pálé az érdem. Az általa tavaly kitalált pincefesztivál a remek ötletnek és a jó marketingnek köszönhetően aratott a tavalyinál is nagyobb sikert. Szombaton 15 ezer, vasárnap pedig mintegy 10 ezer látogató érkezett. A helyi pincetulajdonosok más híres borvidékekről is hívtak borászokat.
– Szép dolog az összefogás, lám végül a négy parlamenti pártnak is sikerült megállapodnia a külföldön történő szavazásról. Az e körüli botrányról miként vélekedik?
|
– Az európai parlamenti választási kampány hangneme ismét durva lesz?
– Hál’ istennek már nagyon kevés idejük van a választásokig arra a felső szintű politikusoknak, hogy marják egymást, ezért talán sokat mi sem fogunk szenvedni, miközben hallgatjuk a vitáikat. Helyben egyáltalán nem érzékelhető ilyesmi. Nemigen tartom számon, ki melyik párt nézeteit támogatja, mert azt vallom, nekünk a helyi ügyekkel, s nem az országos politikával kell foglalkoznunk.
– Mennyire érintik Önöket az olajár drágulása nyomán emelkedő energiaárak? Mit lehetne kormányzati szinten tenni?
– Egyetlen teherautója van az önkormányzatnak, így a költségvetésünk legfeljebb a 300 főre dolgozó konyhán vagy más intézmények energiaszámláján érzi majd az esetlegesen növekvő inflációs hatást. Az ország egésze szempontjából azonban az adóterhelés csökkentésével mielőbb élniük kellene a gazdaságpolitikusoknak, s máshonnan kigazdálkodni az így kieső bevételeket, hogy kordában tartsák az országra károsan ható energiaár-emelkedést. Mi helyi szinten naponta hasonlóan próbálunk gazdálkodni: ha valahol csökken a bevétel, más forrás után kell nézni, vagy csökkenteni kell a kiadásokat.
