 |
Kezdődjön egy lemez azzal az igazságosztó lendülettel, ahogyan Lukács László, a Tankcsapda frontembere üvölti világgá az Élni vagy égni című új albumuk nyitányában: “A szavak úgy jönnek belőlem előre / szólok, hogy senki nem menekül előlem!” Mi következik ebből? Lukács dühös, de milyen legyen az ország első számú rockzenekarának frontembere? Mégsem énekelheti, hogy ó, tűfenyő! A Tankcsapda az egyetlen olyan magyar rockbanda, amelynek minden lemeze bearanyozódik, minden koncertjük teltházas, legutóbb dupla sold outos fellépésük volt a Petőfi Csarnokban. Tehát – tetszik, nem teszik – komolyan kell venni őket.
Még akkor is, ha azt mondják, “porig égetek akár egy vegyi üzemet”. A Tankcsapda tudja, hogy a rock az őserőről szól, arról az energiáról, amelynek birtokában Kurt Cobain, a Nirvana prófétája, egy lendülettel, gitárral a nyakában fejest ugrik zenekara dobfelszerelésébe.
Az igazi rockkoncert hevülete olyan, mint egy forradalom első napja. És a Tankcsapda az utolsó formáció Magyarországon, amely ezt a közösségi illúziót nyújtja. Hogy irgum-burgum, leszámolunk a fogyasztói világgal. (“Keresem a bajt, az az én bajom / De legalább nem vagyok divatmajom.”) Nem kell különösebb szociológiai mélyfúrásokat elvégezni ahhoz, hogy megállapítsuk: a Tankcsapda annak a ’81-ben feloszlott Beatricének az örököse, amelynek koncertjein mindig ott posztoltak a kutyás rendőrök, miközben Nagy Ferenc azt énekelte, hogy “Úgy hazudik mindenki, hogy az botrány!”. A Tankcsapda rendelkezik az igazmondás erényével (“Ha nem hiszed el, hogy életed ajándék / Nézd meg jobban, hogy élnek anyádék”), és mindemellett a népdalok egyszerűségével ható slágerekkel örvendezteti meg rajongóikat.
Az Élni vagy égni című nyílt hadüzeneten is találunk legalább öt potenciális slágert, ezek közül a Szextárgy és az Adjon az ég című zenés mozgósításokat azok is fütyülik, akik a zenekarra egyébként a trágárságok önkéntelen szökőárját zúdítják. A Tankcsapdának egyebek közt az a titka, hogy képes a fülbemászó boogie-s dallamokat közös nevezőre hozni a súlyos, a progresszív metál és a punk eszközkészletével, és a sátras kempingezés huncut idilljétől a biblikus látomásokig megénekel mindent, ami csak témája lehet a rock and roll hadviselésnek.
Tankcsapda: Élni vagy égni • Sony • 12 szám
Poptőzsdei árfolyam: ****
Annak, aki gyújtani akar
Kezdődjön egy lemez azzal az igazságosztó lendülettel, ahogyan Lukács László, a Tankcsapda frontembere üvölti világgá az Élni vagy égni című új albumuk nyitányában: “A szavak úgy jönnek belőlem előre / szólok, hogy senki nem menekül előlem!” Mi következik ebből? Lukács dühös, de milyen legyen az ország első számú rockzenekarának frontembere? Mégsem énekelheti, hogy ó, tűfenyő! A Tankcsapda az egyetlen olyan magyar rockbanda, amelynek minden lemeze bearanyozódik, minden koncertjük teltházas, legutóbb dupla sold outos fellépésük volt a Petőfi Csarnokban. Tehát – tetszik, nem teszik – komolyan kell venni őket.
Még akkor is, ha azt mondják, “porig égetek akár egy vegyi üzemet”. A Tankcsapda tudja, hogy a rock az őserőről szól, arról az energiáról, amelynek birtokában Kurt Cobain, a Nirvana prófétája, egy lendülettel, gitárral a nyakában fejest ugrik zenekara dobfelszerelésébe.
Az igazi rockkoncert hevülete olyan, mint egy forradalom első napja. És a Tankcsapda az utolsó formáció Magyarországon, amely ezt a közösségi illúziót nyújtja. Hogy irgum-burgum, leszámolunk a fogyasztói világgal. (“Keresem a bajt, az az én bajom / De legalább nem vagyok divatmajom.”) Nem kell különösebb szociológiai mélyfúrásokat elvégezni ahhoz, hogy megállapítsuk: a Tankcsapda annak a ’81-ben feloszlott Beatricének az örököse, amelynek koncertjein mindig ott posztoltak a kutyás rendőrök, miközben Nagy Ferenc azt énekelte, hogy “Úgy hazudik mindenki, hogy az botrány!”. A Tankcsapda rendelkezik az igazmondás erényével (“Ha nem hiszed el, hogy életed ajándék / Nézd meg jobban, hogy élnek anyádék”), és mindemellett a népdalok egyszerűségével ható slágerekkel örvendezteti meg rajongóikat.
| Paraméterek |
Tankcsapda: Élni vagy égni • Sony • 12 szám
Poptőzsdei árfolyam: **** |
|
Az Élni vagy égni című nyílt had-üzeneten is találunk legalább öt potenciális slágert, ezek közül a Szextárgy és az Adjon az ég című zenés mozgósításokat azok is fütyülik, akik a zenekarra egyébként a trágárságok önkéntelen szökőárját zúdítják. A Tankcsapdának egyebek közt az a titka, hogy képes a fülbemászó boogie-s dallamokat közös nevezőre hozni a súlyos, a progresszív metál és a punk eszközkészletével, és a sátras kempingezés huncut idilljétől a biblikus látomásokig megénekel mindent, ami csak témája lehet a rock and roll hadviselésnek.
