Leszúrás Brüsszelből

Kevesebb mint 8 millió forint Sapard-támogatásért pályáztam tavaly, de még a zsebembe is belenéztek, majdnem vért is vettek tőlem – panaszolja az egyik jól menő Pest megyei húsipari vállalkozó. Papíron ugyan elnyerte a támogatást, de azóta sem látott belőle egy fillért sem. Ha sürgősen nem érkezik meg a pénz, nem tudja teljesíteni a novemberi határidőre az új állategészségügyi feltételeket, és nem szállíthat az unióba. A belpiaci válságot látva így félő, hamarosan tönkremegy a most még virágzó feldolgozóüzem.

Hazai ellenőrzés. Megbélyegzettnek érzik magukat.

Példája nem egyedi. A csaknem hatszáz hazai húsfeldolgozó többsége idegesen várja november végét, ameddig a megyei állategészségügyi hatóság szemléjén bizonyítaniuk kell, hogy az üzem teljesíti az EU-szabályokat. Ám eddig csak a feldolgozók töredéke felelt meg a vizsgán, és a fogyasztóit védő brüsszeli bizottság is aggódva figyeli a fejleményeket. Szanyi Tibor, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) politikai államtitkára a múlt héten kénytelen volt levélben megmagyarázni a rossz bizonyítványt, miután az EU állategészségügyi szakbizottsága megdorgálta Magyarországot a felkészülésben tapasztalt lemaradásokért. Tavasszal a delegáció heteket töltött a magyar állategészségügyi felkészülés ellenőrzésével, majd több elégtelent is kiosztott a távozásakor készített bizonyítványban. A szakbizottság vezetője jelentésében nem találta megfelelőnek a – BSE-járvány után fokozottan figyelt – húsipari cégek felkészülését, miként az állati tetemek megsemmisítését végző cégekét sem. A külső veszélyek, járványok megfékezése, továbbá a belső piac védelme szempontjából legérzékenyebb határellenőrzés kialakításával, harmonizálásával ugyancsak elégedetlen volt a jelentés, s elmaradásokat állapított meg a jogharmonizációban is.

A magyar állategészségügyben dolgozóknak azért is fájdalmas a brüsszeli intő, mert nagy részük meg van győződve arról, hogy jogtalan. Sőt, több esetben – például az idegen helyről vásárolt állatok elkülönítésekor – éppen az unió alkalmazza a bevált magyar állategészségügyi védelmi technikákat. Az uniós szakbizottság a magyar szakemberek véleménye szerint azért talált kifogásolni valókat, hogy igazolja saját munkáját. Sokan nem is értik, hogy a harmonizáció örve alatt számos esetben miért kell a szigorú magyar rendszert „lebutítani” az alacsonyabb uniós színvonalra.

A pengeváltás csak az első csörtének számít, mert alapvető a szemléletkülönbség a két állategészségügyi védelmi rendszer között. Az áruk szabad áramlására törekvő unió védelmi filozófiája ugyanis jóhiszemű. Arra épít, hogy az előírásokat minden érintett betartja, így csak szúrópróbaszerűen, illetve rendellenesség esetén ellenőriz. Az elmúlt négy évben lezajlott dioxin-botrány, a még mindig fenyegető BSE, illetve a fel-fellobbanó száj- és körömfájásjárvány, amely Európa-szerte sok milliónyi kényszervágásához vezetett, azt mutatja azonban, hogy a jóhiszeműség nem elég. Ezzel szemben az alapvetően „katonás” magyar állategészségügyi rendszer nem a hitre, hanem az állandó ellenőrzésre, az exportszállításoknál például a tételes vizsgálatra épül. Joggal verik a mellüket tehát a magyar hatóság szakemberei, hogy az elmúlt húsz évben nem is volt országos karantént és teljes exportstopot okozó állatjárvány. Mi több, mindmáig nem találtak nálunk BSE-fertőzést sem.

NAGYLAKI KAPU. Az uniós csatlakozáskor azonban a kicsiknek kell idomulni a nagyhoz, és ez esetünkben sem megy zökkenők nélkül. A közösségi szabványok szerinti határállomások kialakítása például már olyam rohamtempót diktál, ami saját bevallása szerint napi két-három óráját veszi igénybe Bálint Tibor országos főállatorvosnak, az agrártárca állategészségügyi és élelmiszer-higiénia főosztálya vezetőjének. A kapkodásnak az az oka, hogy az uniós illetékesek tavalyig meg sem mondták, melyik magyar határátkelőhely fogadja majd a csatlakozás után a keletről érkező állati termékeket, élelmiszereket, illetve melyeknél tiltják le az ilyen forgalmat. Csak az idén márciusban döntött a bizottság arról, hogy Nagylak lesz az unió dél-keleti kapuja, Ártándot és Biharkeresztest pedig a csatlakozás után lezárják az állati termékek és élelmiszer-szállítmányok elől. A nagylaki átkelőhely azonban csak „rövid távú” uniós határállomássá válik, Románia EU-csatlakozása után ugyanis megszűnik. A rövid távú határállomások átalakítására azonban Brüsszel nem ad pénzt, csak a hosszú távúakra, így nemzeti forrásból kell azokat átépíteni, ami egyenként milliárd forintos beruházást igényel.

Nagy a tét Nagylakon, mert ha nem vizsgázik legalább elégségesre Magyarország az állategészségügyi felzárkózásban központi kérdésként kezelt határállomás építésében, akkor a belső piacait óvó unió életbe léptetheti a védzáradékot. Ez esetben az EU nem fogadja el megfelelő védelemnek a Magyarország keleti felén lévő határállomásokat, és fennmaradna az osztrák határellenőrzés. Mint jelenleg is, az osztrák határon állítanák meg és ellenőriznék állategészségügyi szempontból is a magyar, valamint a rajtunk keresztül érkező külföldi árukat, miközben az EU-cikkeket vizsgálat nélkül szállíthatnák az országba. A lépés adminisztratív akadályt gördítene a magyar élelmiszer uniós karrierje elé és versenyhátrányt okozna a hazai cégeknek, miközben a belső piacon a konkurens termékek szabadabban, legalábbis gyorsabban érhetik el a vevőt.

Egyes magyar nagyvállalkozók emiatt máris francia-holland termelői csoportok nyomását vélik felfedezni a határállomás-vitában. A módszer nem új, hiszen mondvacsinált állategészségügyi veszélyre hivatkozva rövidebb időszakokra már többször leállították egyes szomszédos országok a magyar élőállatok, állati termékek bevitelét az elmúlt tíz év során. (Például néhány éve az Olaszországba irányuló húsvétibárány-szállítások idején alkalmaztak hasonlót.)

JÁTÉKBABA A SERTÉSNEK. A főállatorvos nem is fogad el minden kritikát. Természetesen a határállomásokon a termékbehozatalnál át kell venni az EU ellenőrzési rendszerét, és az ATEV három állatifehérje-feldolgozó üzeme valóban elavult, jelen állapotukban nem teljesítik a tetemek kezelésére vonatkozó előírásokat, de Bálint Tibor úgy véli, a jogi harmonizációval jól állunk. Az unió megfeleltetési táblázatokban „méri”, hogy adott rendeletek megjelentek-e már a magyar jogrendben. Az eddig átadott 24 táblázat esetében jól teljesítettünk, Bálint Tibor hivatalos visszajelzést sem kapott e téren.

A brüsszeli jelentés alapján egyébként már elkészültek, a napokban meg is jelennek a hiányolt rendeletek, egyebek között az állatról emberre terjedő betegségek megelőzésére szolgáló „takarmánytilalomról”. Az állatvédelemről szóló új előírások már tavaly hatályba léptek, bár a főállatorvos szerint a gyakorlatban ez sok „újdonságot” nem hozott, mert a jó szakember eddig is tudta, a csoportos tartásnál kell adni valamilyen eszközt a sertésnek, hogy lekösse a figyelmét. Az jószerivel mindegy, hogy a „játék” éppenséggel egy gumibaba vagy egy darab lánc. A magyar vállalkozók lassúságát magyarázza, hogy a versenyképességüket rontja a sok pluszkiadás, ha már a csatlakozás előtt meg kell emelni a ketrec belmagasságát, át kell alakítani a sertésólakat és fiaztatókat, hogy a malac jobban érezze magát.