Kerekasztal-foglalás

Sir Lancelot lovagi étterem, Budapest

És hogy a lovagokról alkotott képünket árnyaljuk némiképp, látogassunk el a következő fertály órában a Sir Lancelot nevű vendéglőbe. Ne érjük be mondjuk Foxi Maxi rajzfilmlovaggal, aki áramvonalas vértjében rázendít az „Oh, te drága Klementina” című örökbecsű vágánsdalra. Nézzük meg, milyenek a magyar lovagok, akikről bizton kijelenthető: szakácsok, de nem buzogánnyal keverik a húslevest, és nem szablyával hámozzák a krumplit.

Aki Madame Tussaud-féle panoptikumot vár olyan horrorshow körítéssel, mint egy Jakab-kori bosszúdráma, az csalatkozni fog. Még szerencse, hogy a Sir Lancelot nem tévesztette el az arányokat, és elsősorban étterem, és csak másodíziglen látványosság.

Ajánljuk egyből magát a Sir Lancelot lakomát! A menüsora a következőkből áll: Étvágycseppek, pogácsa, raguleves cipóban, aprók szárnya, fényezett oldalas, tócsni, kukorica, mákos rögök. Ebből is látszik, ezek a lovagok nem viccelnek. Jön két tűzről pattant felszolgáló leány, és egy akkora tálcát rak le elénk, hogy jóllakna belőle egy kihelyezett kormányülés, Karsai József kukoricatározójában.

Szellemesek az „étkek” elnevezései („Szent Grill”), de talán a „Vörös lovag dárdája” címnek kissé erős az erotikus háttérsugárzása. A belsőépítész mindent megtett a hatás érdekében, vannak itt kardok, vértek, flinták, még a hamutál is passzol a környezetbe – vártornyot formáz -, és ne is foglalkozzunk azzal a körülménnyel, hogy lovagjaink ezer éve még nem gyújtottak rá, igaz, kólát sem ittak, de ha ittak volna, azt olyan kupából teszik, mint amilyenben nekünk kihozták. E szent helyen tisztelik a vendéget. Mint egy másoló szerzetes, ide írok néhány mondatot az étlapról: „S hogy uraságtok evés közben se unatkozzon, korabeli zenéről is gondoskodva vagyon. Ne légy rest, hozd magaddal családod, barátod vagy egész udvartartásod, hely itt lesz néked bőven.” Ez rendben is van, miért ne lehetnénk részesei egy izgalmas szerepjátéknak, miért ne hívhatnánk mi is a pincért apródnak. A húsos bőségtálak minden szeglete (két négyezetméter hús, plusz zamatos köretek) ínycsiklandozóan finom, és ha a nagy eszem-iszomban elfelejtenénk fizetni, a falakról alálógó rozsdás bilincsek, és az előcsarnokba tett kaloda eszünkbe juttatja: illik bőséggel megjutalmazni az apródokat és a fehérnépet, mert bíz’ rászolgáltak a jutalomra.