Mr. Ingatlan

Bőrfotel, szivar, nagy test, élemedett kor – körülbelül erre számított a „Biggeorge’s” név hallatán Gerő András, mielőtt az ingatlanszakmában évtizedek óta otthonosan mozgó és gyakorlatilag mindenkit ismerő édesapja hét évvel ezelőtt bemutatta neki a márkanév megszemélyesítőjét. Csalódnia kellett. Nagygyörgy Tibor fiatal volt, cingár, és még csak nem is szivarozott. Pedig akkor már hét évnyi ingatlanos múlt állt mögötte. Üzleti sikerei, úgy tűnik, azzal együtt is csak a pénztárcáját hizlalták, hogy a cég szép lassan az ingatlanpiac szinte minden szegmensét lefedő holdingtársasággá terebélyesedett. A csoport legismertebb tagjának számító Otthon Centrum – amelynek utóbb egy ideig Gerő András is társtulajdonosa lett – ma dominálja a hazai ingatlanközvetítői piacot, az eredmény pedig Nagygyörgy Tibort beemelte a száz leggazdagabb magyar közé: 6,5 milliárd forintra becsült vagyonával a csúcsgazdagok legutóbbi rangsorában a 70. hely jutott neki.

Fotó: Lakos Gábor

NYÜZSGÉS. Nagygyörgy Tibor hobbija mégsem a pénzszámlálás. „Ha teheti, biciklizik, síel, focizik vagy három gyerekével játszik” – meséli Nagygyörgy Tamás, aki testvérként, tulajdonostársként és közvetlen munkatársként alighanem a legjobban ismeri a cégcsoport alapítóját. Azt mondja, nemigen emlékszik olyan pillanatra, amikor bátyját heverészni látta, nem is igen tudná egy tengerparti napozóágyon elképzelni. Állandóan nyüzsög, aminek eredményeként az ő cége adja el Magyarországon a legtöbb lakást, ma már évente 6 ezret. Övé továbbá az ország legnagyobb – több mint száz irodából álló – franchise hálózata, amellyel párhuzamosan körülbelül 15 ingatlanfejlesztési projektet futtat, s ezek összértéke meghaladja a 100 milliárd forintot.

Arra ugyan senki sem emlékszik, hogy már az óvodában matricákkal seftelt volna, de csavaros észjárását kiskora óta számon tartja a családi legendárium. „Ebből a gyerekből ügyvéd lesz” – mondogatta a nagymama. Ha ez nem is vált valóra, azt mindenki elismeri: szerződni, azt tud. Üzleti vénája a gimnáziumban már inkább kiütközött, mint az általánosban: tizenöt évesen újságot és könyvet árult, rikkancs volt a Marx (ma Nyugati) téri aluljáróban. Napi ezer forintos keresetével a zsebében a szocialista rezsim utolsó éveiben büszke is lehetett magára. Ekkor még ábrándozni sem mert arról, hogy egy saját nevét viselő cégcsoport élén a magyar ingatlanpiac meghatározó szereplője lesz, de azt érezte, hogy a kereskedés és az ügynöki munka lehet az ő igazi terepe.

Nem véletlen, hogy a következő „egyéni vállalkozása” már afféle munkaközvetítés volt. Egy sportbajnokság szervezői gárdájának összeállítását vállalta magára, és némi jutalék ellenében különböző posztokra közvetítette ki iskolai haverjait. A szülők rémálmaiban időnként az adósok börtöne villant fel fiuk vállalkozásai láttán, de akadályokat azért nem gördítettek az önmegvalósítása elé. „Szívesen mentem volna külföldre is dolgozni” – vall a kezdetekről Nagygyörgy Tibor, de orvos édesanyjától és mérnök édesapjától nem kapott zöld utat. Így maradt az, hogy a külföldi munkavállalások 1991-es könnyítése kapcsán felcsillanó lehetőségeket „szabadabb” kortársainak segített kiaknázni, amikor is bébiszitterek kiközvetítésére szakosodott. Ekkor már a Külkereskedelmi Főiskola padjait koptatta, és a korábbinál formálisabb keretek között, Biggeorge’s Enterprises néven űzte az ipart. Nem is kicsiben: két év alatt körülbelül ezer lányt juttatott ki kisgyermekes családokhoz Angliába.

A jól csengő márkanév már adott volt, az ideális körülmények még nem: a leendő bébiőrzőkkel történő személyes egyeztetések a család 2,5 szobás belvárosi lakásának előszobájában zajlottak – mindaddig, amíg a szülők bele nem fáradtak ebbe. „Amikor az egyik délután édesanyám egy húszfős lánycsapattal találta szembe magát, a család önálló iroda bérlésére szólított fel” – meséli a kezdetekről a vállalkozó, aki ma igencsak hálás lehet ezért a szigorú lépésért. Ekkor jött ugyanis rá, hogy jó irodát találni és bérelni nem is olyan egyszerű feladat. Ráadásul egy gyermekfelvigyázó munkához juttatásának 7-8 ezer forint volt csupán a tarifája, amiből a rengeteg telefonálgatást és szervezést is ki kellett gazdálkodni, miközben egy-egy lakásért vagy irodáért az átlagos 40-50 ezer forintos havi bérnek megfelelő összeget már akkor el lehetett kérni jutalék gyanánt.

Nagy találkozás volt ez az ingatlanpiaccal, amelynek ma minden szeletében ismerik és elismerik Nagygyörgy Tibort. Olyan csomópont ő a szakmában, akivel valakinek vagy volt már dolga, vagy ezután lesz. Legalábbis ezt mondják róla a konkurensei és az üzletfelei, akik némi tartózkodással mernek csak tárgyalóasztalhoz ülni vele, mert kemény partner hírében áll. „Nem kerüli a konfliktusokat, sőt, sokszor feszegeti a határokat, mégsem agresszív, és valahogy mindig megáll azon a ponton, ahol még nem szakad a húr” – mondja róla egykori tanára, Hajnal István, aki jelenleg a Biggeorge’s Holding zászlóshajójának tekinthető Biggeorge’s-NV Zrt. vezérigazgatójaként kapja a fizetését. Ő először 1997-ben, a Nottingham Trent University – a Közgázzal és a Műegyetemmel közösen indított – ingatlanszakértői kurzusán találkozott Nagygyörggyel. Mint mondja, tanítványa már az egyetem mellett is több vasat tartott a tűzben. A kurzus és az ingatlanközvetítés mellett például azon fáradozott, hogy minél több alkalmas helyet kutasson fel az Ericsson számára, ahová a cég elhelyezheti a mobiltelefonos hálózatok adótornyait. A sugárveszélytől aggódó lakók miatt ez nem tartozott a legnépszerűbb tevékenységek közé, ennek ellenére három hónap alatt – a megbízó által remélt 20 helyett – 140 szerződést sikerült előkészítenie, így az Ericsson legnagyobb beszállítójává vált.

A közvetve ezer főt foglalkoztató mai holding struktúrájától a cég a kilencvenes évek közepén még messze volt, ám az egyszemélyes üzleti vállalkozás modelljétől Nagygyörgynek sikerült elrugaszkodnia. Ebben komoly szerepe volt az első néhány millió forintnak, amit részben két vadidegen pénzügyi befektető színre lépésének köszönhetett. Gyulánszki Edit és Polgár András szinte gondolkodás nélkül bízták rá a pénzüket, mert mint a befektetőpáros női tagja mondja, Tibor a stratégiai gondolkodásával és a kitartásával levette őket a lábukról. „Az elmúlt évtized legalább egy tucat közös projektet szült, és bár volt olyan, amelyiknek a hozama elmaradt a várakozásainktól, egyszer sem éreztük, hogy megbántuk volna az együttműködést” – vall a máig is tartó üzleti kapcsolatról Gyulánszki Edit.

KÖSZÖNET ORBÁNNAK. A következő néhány millió Salamon Adorjánnal együtt érkezett a cégbe. A később külön utakra lépő, s ma az Eston ingatlan-tanácsadó cég vezérigazgatójaként dolgozó szakemberrel 2004-ig közösen tulajdonolták az akkor még Biggeorge’s International Ingatlantanácsadó Rt. néven futó közvetítő vállalkozást, miközben átmeneti időre a Wallis Ingatlan Rt.-t is bevették a társaságba. „Jól jött a pénz” – tárja fel az ezredfordulón megkötött cégházasság egyik indokát Nagygyörgy Tibor, akinek már akkor egy országos közvetítői hálózat képe lebegett a szemei előtt. A wallisos hátszéllel pedig könnyebben ment a cégépítés, főleg, hogy a piaci körülmények roppant szerencsés alakulását is jól felmérték. Orbán Viktornak is sokat köszönhet a cégcsoport, hiszen a jobboldali kormány lakástámogatási politikája a Biggeorge’s Holding szekerén is nagyot lendített. A 2001-ben életbe léptetett támogatott hitelek kondícióit látva sejthető volt, hogy szinte boldog boldogtalan lakást akar majd venni, emiatt ügyes húzás volt az Új Otthon Centrum létrehozása. Az üzletág maximálisan meg is lovagolta az addig sohasem tapasztalt lakáshitelezési és -vásárlási boomot.

Ám korántsem ez volt az egyetlen innováció, amellyel a XXI. századot köszöntötte a csoport. Ekkor debütált az Európa Ingatlan Alap, amely az első nyíltvégű ingatlanbefektetési alap volt Magyarországon. A Forgó Ferenccel és Török Mihállyal együtt gründolt konstrukcióban kevesen hittek, de miután az első két év nagy érdeklődést és kiemelkedő hozamokat produkált, az addig szkeptikus bankcsoportok is sorra hozták létre hasonszőrű alapjaikat. Az „Európába” invesztált energia és tőke később azután busásan megtérült, amikor a HVB (ma UniCredit) csoport vételi ajánlatot tett az alapkezelőre.

Azon túl, hogy Nagygyörgy Tibort és cégét a Wallis belépése segítette hozzá a 100 milliós álomhatár eléréséhez, a kapcsolat presztízsszempontból sem volt elhanyagolható, ráadásul az új tulajdonos új kultúrát is hozott a társaságba. „Akkor készítettük az első igazán korrekt üzleti tervet, és volt mit átvenni a partner cégvezetési tapasztalataiból is” – emlékszik vissza Nagygyörgy. A vállalatirányítás terén azért még most is lenne mit tanulnia – mondják a menedzsert jól ismerők. Bár kitűnően átlátja a hatalmas holding egészét, és részleteiben is minden ágát-bogát, hibájaként róják fel, hogy lassan szokik le a kézi vezérlésről, és nem hagyja a vezetőket kellő önállósággal dönteni. Még most sem, amikor egy tucatnyi céget kell koordinálnia, és a 800 fős franchise hálózattal együtt összesen ezer munkatárs dolgozik közvetve a keze alatt. Valószínűleg ő az egyetlen magyar cégtulajdonos a nagyok közül, aki elsőnek szereti olvasni a cégcsoport levelesládájában landoló ügyfélpanaszokat, hogy azután – akár az éjszaka közepén – saját kezűleg továbbítsa azokat az illetékes munkatársak postafiókjába. Azt sem szereti, ha a távollétében ütnek nyélbe egy fontos tranzakciót. Sőt, ha kimarad egy döntésből, és nem érzi azt megfelelőnek, akkor akár utólag is átdolgoztatja az üzlet egy részét. Egyik volt üzlettársa szerint éppen ezért esik meg néha, hogy egy-egy vezető beosztottja szűknek érzi a mozgásteret, elfogy körülötte a levegő, és a végén elpártol tőle. A jövő nagy kérdésének többen azt tartják, hogy a jelenlegi one-man showból ki tud-e törni a cégcsoport, és a névadó tulajdonos nagybefektetői szereplővé tud-e válni.

Mi ezt az árat fizetjük Tiborért – mondják a mellette kitartó vezetők, akik viszont mindennél többre értékelik azt, hogy főnökük szinte sosem nyúl mellé, precizitása egy üzlet minden apró részletére kiterjed, és folyamatosan bombázza őket új ötleteivel. „Időnként vasmacskát kell kötözni a lábára, hogy el ne szálljon” – tartja róla Kühne Kata, az Otthon Centrum ügyvezető igazgatója, aki ha meglátja főnöke telefirkált papírlapjait, akkor már tudja, ismét forr valami az üstben. „Mindig van tíz új ötlete, amelyekből legalább hat zseniális, de jó, ha négyet meg tudunk valósítani” – illusztrálja a holding motorjaként pörgő Nagygyörgy Tibor lendületét a vele öt éve együtt dolgozó cégvezető. Tény, hogy a már említett ingatlanalap, a franchise hálózat meghonosítása ebben az üzletágban, a hitelcentrumok felállítása vagy a használt lakás beszámításának ötlete mind újdonságnak számított, és egyik sem sült el rosszul. A múlt esztendő pedig rengeteg új projektértékesítést hozott, aminek köszönhetően 2007-ben gyakorlatilag megháromszorozódott a holding összesített éves árbevétele (lásd a grafikont az 56. oldalon).

Mi a „titok”? Valószínűleg az innovációk sokasága, a folyamatos megújulásra való képesség az, ami a Biggeorge’s Holdingot megkülönbözteti a versenytársaitól, és az alapító tulajdonos „ütemérzéke” nélkül biztosan nem futna ilyen jól a szekér. Nagygyörgy Tibor általában évekkel előbb ráérez a piac várható alakulására, és mire a konkurensek észbe kapnak, ő már biztos hadállásokat épített ki magának. A siker kulcsa ezen túlmenően az ügyfelek „kényeztetésében” is rejlik. Ami ma egy lakásvásárlás vagy -eladás kapcsán igényként felmerülhet, azt gyakorlatilag rés nélkül fedi le a cégcsoport. A kényelemnek persze ára van: az ingatlan jellegétől függően 4-5 százalékos jutalékkulcsával az Otthon Centrum nem tartozik a legolcsóbb ingatlanközvetítők közé, igaz, az ingatlan árának 4 százalékát az üzletág kisebb szereplői is elkérik.

Nagy bukások eddig tehát nem akasztották meg a fejlődést. Talán csak egyetlen melléfogást tartanak számon a múltból: a romániai iroda 1998-as megnyitását Nagygyörgy Tibor ma már elhamarkodottnak tartja. „Túl korán akartuk megvetni ott a lábunkat, és másfél évvel később, egyetlen sikeres üzletkötéssel és tízmillió forintos veszteséggel a hátunk mögött zártuk be a boltot” – idézi fel legnagyobb kudarcát a vállalkozó, aki ennek ellenére máig sem tett le a kelet-európai terjeszkedési tervekről.

Bővülni persze még itthon is lehet, hiszen Magyarországon a lakásoknak csak 30 százaléka talál gazdára közvetítő irodán keresztül, a piac tehát koránt sincs leosztva. Ezért is nézik a Biggeorge’s-nál árgus szemekkel a versenytársak, közülük is leginkább a Duna House ténykedését, illetve ezért próbálnak a lakáspiacon minél komplexebb szolgáltatást nyújtani. A csoport ma már saját pénzügyi vállalkozásán keresztül lakáshiteleket is nyújt, a legfiatalabb BG-cég pedig biztosításközvetítésbe kezdett, de az ingatlan.net és az e-otthon.hu révén az egyre népszerűbb netes lakáskeresésből sem szeretnének kimaradni.

Nagygyörgy Tibor ideje legnagyobb részét mostanában a holding nagy ingatlanfejlesztői projektjeivel – például a börgöndi katonai repülőtér átépítésével, vagy a Sasad Liget lakóparkkal, s még jó néhány irodaépítéssel – foglalkozó Biggeorge’s-NV foglalja le. Olyannyira, hogy reggel fél kilenckor rendszerint ő nyitja, este nyolckor pedig ő zárja az irodát, hogy miután a gyerekeit ágyba fektette, még hajnalig ontsa magából az e-maileket. Munkatársai szemében már az is meghökkentő volt, hogy tavaly többhetes nyári szabadságot engedélyezett magának. „Valószínűleg nem alszik” – mondja róla némi túlzással a testvére, merthogy mindeközben a családjáért is ugyanolyan megszállottan rajong, mint a munkájáért. Életének e két szféráját mindenesetre szigorúan kettéválasztja, mert kevéske szabadidejéről vagy hobbijairól munkatársai semmit nem tudnak. Egyszer látta valaki őt farmerban a városban, ennek például hírértéke volt házon belül. Korábban sem volt az a kollegákkal sörözős alkat, sőt, az első időkben az irodával egy házban bérelt lakásában lakott, hogy még az utazással se veszítsen értékes perceket.

VOLKSWAGEN VAGY MERCEDES? A turbó üzemmódot és a merész ötleteket egyébként nem mindenki tudja hosszú távon tolerálni. Bár Nagygyörgy Tibort nem tartják „kirúgós” főnöknek, néhány munkatárs óhatatlanul kiégett mellőle, és nyolc év után, 2004-ben Salamon Adorjánnal is elváltak útjaik. „Én Volkswagenben gondolkodtam, ő Mercedesben” – illusztrálja az üzleti modellről alkotott nézeteik különbözőségét Salamon. Az eltérő stratégia akkor vált nyilvánvalóvá, amikor az új lakások eladása mellett ráálltak a használt ingatlanok értékesítésére is – így lett az Új Otthon Centrumból Otthon Centrum -, és egyre komplexebbé vált a szolgáltatási paletta. Közben a Wallis stratégiai érdeklődésének fókuszából is kikerült a lakáspiac, ezért 2002-ben – békésen – felbontották a házasságot, és Nagygyörgy Tibor kivásárolta a lakossági üzletágat a közös cégből.

Fekszik viszont a koncepció a jelenlegi tulajdonostársnak. A Biggeorge’s-NV 50 százalékát birtokló és számos egészségügyi befektetéséről is ismert Nyíri Viktorról azt tartják, hogy legalább olyan vakmerő víziókat tud kergetni, mint partnere. „Egymást is inspirálják – mondja róluk Hajnal István -, miközben alkatilag jócskán különböznek.” Nyíri a nagy összefüggések embere, aki nem merül el a részletekben, de nagyon hamar átlátja a lényeget, Nagygyörgy pedig a precíz kivitelező, aki az utolsó tizedesvesszőig mindent pontosan átszámol, minden egyes tranzakciót részleteiben végigkövet, és félszáz oldalas szerződéseket tart a fejében.

Az apró betűk jelentősége mellett a névadó tulajdonos ugyanakkor azt állítja, hogy néhány bizalmi embere nélkül nem tartana ma ott a cég, ahol tart, illetve, hogy valamennyi korábbi cégtársától is értékes tudást, szemléletet vagy tapasztalatot szerzett. Sőt, 35 évesen már azt is belátja, hogy nem mindig az ő elgondolása a legjobb, és a többiek véleménye nem feltétlenül ront az eredeti koncepción.