Fotó: Reuters
Minden nemzetnek joga van a saját sorsáról dönteni, még akkor is, ha hibás döntést hoz, ez a demokrácia alapja. A görögök találták ki, csak tudják, hogyan kell gyakorolni. No persze, a tűzoltóság is lehozza a hídról az öngyilkosjelölteket, mi európaiak se hagyjuk, hogy úgy ássák meg a görögök a maguk sírját, hogy a fél világot berángassák a nagy gödörbe. Többféleképpen lehet értelmezni azt a globális drámát, ami az után alakult ki, hogy Jeorjiósz Papandreu görög miniszterelnök bejelentette, népszavazásra bocsátja a görög mentőcsomagot. És mivel abban bőven van megszorítás is, hiába kapna országa – adósságelengedés formájában – eurószázmilliárdokat ajándékba, könnyen elbukhat a terv, vagyis a miniszterelnök egyetlen nyilatkozattal csúnyán elintézte a globális tőkepiacokat.
Drága voksolás
Ez lesz a világ eddigi legdrágább népszavazása, rámehet az összes euró – viccelhetünk, hiszen már a népszavazás bejelentése is szegényebbé tette a világot úgy ezermilliárd dollárral, körülbelül ennyit égethetett el a globális eszközáresés. Pedig ez csak úgy 3-4 százalékos átlagos áresés. Mi jöhet még?
Elöljáróban szögezzük le, hogy bár ez az írás nem lesz kíméletes a görögökkel, tudjuk, hogy a kialakult helyzetért nem felel az a rengeteg görög család, akik nem voltak haszonélvezői, de most kárvallottjai lesznek a kialakult helyzetnek. A mostani politikai garnitúra is olyan ügyekben kopik és vált a világ leggyűlöltebb politikai erejévé, amely döntően az előző csapat bűne. Azt is tudjuk, hogy az uniónak és az eurónak nem ez az egyetlen baja, és a nagyok is csúnya játékot játszanak éppen egymással szemben arról, hogy ki vigye el az óhatatlan balhét.
Kezdjük azért a görögökkel és azok demokratikus elköteleződésével. Miért tette mindezt mindenfajta előzetes egyeztetés nélkül Papandreu? Mi a motiváció, vagy a demokrácia rendíthetetlen és elkötelezett híve, vagy a politikai, esetleg fizikai életét, személyes szabadságát félti? Természetesen inkább az utóbbi, hiszen Görögországban már rég a polgárháború, a rögtönítélő bíróság, a lincselés a tét. Elbújt a fontosabb hírek között, de mindennél többet elárul a görög állapotokról, hogy éppen lecserélték a teljes vezérkari vezetést, és tankok vásárlásán gondolkodik a legatyásodott ország. Küszöbön a polgárháború, vagy a demokrácia hazájában, Európa közepén egy diktatúra vezényli majd előre az unió által megkövetelt ösvényen az országot. Egyik sem szép látomás.
De miért vagyunk ilyen pesszimisták?
Miért ne szavazná meg a görög nemzet az őket megsegítő csomagot? Bizony a megszorításokat, az adóemeléseket, a vizitdíjakat, a tandíjakat és sok egyéb hasonlót nem szokta az istenadta nép támogatni. Az egész unió tragédiája, hogy úgy kellene kőkemény intézkedésekkel előremenetelni, hogy mindent el kéne közben fogadtatni a tagállamokkal, az állampolgárokkal, valahogyan mindent át kellene préselni a demokráciákon, és ez nem fog menni.
Várható következmények
A görögök majd autókat gyújtogatnak, felháborodnak és közben nyomorba döntik magukat, majd kicsit később Európát, esetleg a világot is. A megszorításokat máshol sem támogatná a nép, főleg nem ilyen brutális mértékűt, de a legtöbb országban egyfajta kimondatlan alku keretében a nép választ, aztán hagyja, hogy a politikai elit döntsön helyette. Demokratának lenni, annyit tesz, mint nem félni – idézik minden politikai nagygyűlésen Bibó Istvánt. Papandreu újat tanított, annyira félt, hogy demokrataként viselkedett.
A kis Izland sem volt semmi, amikor egy 300 ezer embernyi sziget létrehozott három olyan bankot, amely totálisan megszívatta a briteket, hollandokat, skandinávokat, és az állam sem állt helyt a bankok adósságai után. Majd amikor éppen ocsúdni kezdett volna a világ az izlandi sokkból, a szigetország beterítette a fél kontinenst hamuval. Őket sem szerettük akkor, de a görögök most még tovább feszítik Európa-szívatásban a húrt.
Szójátékkal élve, a görögök nem hamut, hanem kamut zúdítottak Európára, államilag támogatott hazugságáradatot a pénzügyi helyzetükről, amely megtévesztette az uniót és a hitelminősítőket, amely balhéból most nincsen igazán kiút. A legtöbb görög nem gazdagodott ebből, de bizony aligha lehet kétségünk, Görögországban is ellopták azt a töménytelen pénzt, amivel az unió támogatta ezt az országot, óriásiak a jövedelmi különbségek, az olajmágnások, a hajóflották tulajdonosai úgyis hipergazdagok maradnak, de bizony azoknak is bőven jutott az uniós forrásból, akik most szörnyen nehezen fogadják el jövedelmük csorbulását, például a görög közalkalmazottak. Sajnos az unió igazán senkit sem okolhat. No persze a hazug görögöket és leginkább önmagát, minek engedte be az úri társaságba a csalót.
Kiűzetés vagy paradicsom?
Az elegáns kártyaklub persze kifizetheti egyik tagja kártyaadósságát, de ha az még kikéri magának, ha önérzeteskedik, akkor tényleg nincs megoldás. A nem odavaló tagot ki kell penderíteni, és lehet imádkozni, nem rontott-e annyit a klub megítélésén, hogy már az is menthetetlen, s a klubot is be kell zárni.
Hiszen nem csak a problémás tag szégyenült meg, de a többi klubtag is adott és kapott sebeket.
A legkomolyabb uniós tagországok ugyanis – utálhatják bár közösen és nagy egyetértésben Görögországot, alapvetően másban érdekeltek.
A franciák a gyors pénzügyi segítségben, mégpedig az olyanban, amelyben a többiek, elsősorban a gazdag németek is szerepet vállalnak. A németek már rég a többi perifériaállamra koncentrálnak és az óhatatlan görög államcsődöt elfogadják, minden segítséget csak a görög politikai, költségvetési lépésekhez kötnének. Az angoloknak nincsen eurójuk, sokkal kevésbé áldoznának a görögökre bármit is.
A görögöknek úgyis nagyon rossz lesz, talán, ha elhiszik, hogy a bármely önző indíttatású európai segítség is segítség, akkor kevésbé lesz rossz vagy később lesz rossz. Ha ezt nem hiszik el, jöhet a gyors nagyhalál. Annyira nem lesz meglepő, a görögök legújabbkori történelme konstans gazdasági csőd és szinte szüntelen diktatúra. Ezt a gazdasági csődöt legalább demokratikusan határozhatják el!
