Kongresszusi beszédében Merkel – aki 2000 áprilisa óta áll a nagyobbik német konzervatív párt élén – a többi között hangsúlyozta, hogy az eurónak nincs alternatívája, a közös pénz nemcsak valutauniót, hanem politikai uniót is jelent. Megismételte azt a nézetét, amely szerint az euró kudarca Európa kudarcát is jelentené. Annak a véleménynek adott hangot, hogy az adósságválság leküzdése, Európa megújulása érdekében áttörésre van szükség. Merkel szerint a stabilitást, a politikai uniót erősíteni kell, és le kell vonni a tanulságokat az elmúlt időszak válságaiból. Hangsúlyozta, hogy a szolidaritás nem elegendő, annak minden egyes ország saját felelősségvállalásával kell kiegészülnie. Ennek kapcsán ismételten és a leghatározottabban kiállt az európai szerződések, mindenekelőtt a Lisszaboni Szerződés módosítása mellett. A pártelnök-kancellár egy olyan automatikus szankciómechanizmust sürgetett, amely lehetővé teszi az érvényben lévő szerződéseket, illetve a stabilitási paktumot megsértő országok megbüntetését.
A kongresszus első napján elfogadott Európa-politikai határozat hasonlóan foglalt állást, utalva az Európai Bíróság ezzel kapcsolatos szerepvállalására. A határozat a többi között hangsúlyozta, hogy az Európai Uniónak a stabilitás uniójává kell válnia. A küldöttek kiemelték az euróövezet erősítésének szükségességét, ugyanakkor leszögezték: a krónikus adóssághalmozók számára lehetővé kell tenni a valutaövezetből történő, önkéntes kilépést.
Az Európa-politikai határozat már címében nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az erős Európa Németország alapvető érdeke, a jó jövő biztosítéka. Egyértelműen megerősítette a kormányon lévő konzervatív párt európai elkötelezettségét, és leszögezte, hogy a CDU a legnagyobb határozottsággal szembe kíván szállni az Európa-ellenes hangulatkeltőkkel. Hozzátette ugyanakkor, hogy az embereknek a válsággal kapcsolatos gondjait komolyan kell venni. A küldöttek felvetették annak lehetőségét is, hogy az unió támogatásának erősítése céljából közvetlenül válasszák az Európai Bizottság elnökét.
Beszédének belpolitikai részében a pártelnök-kancellár az értékek fontosságát, ugyanakkor a realitásokhoz való igazodás szükségességét hangsúlyozta. Az 1945 júniusában alakult CDU változatlan értékei között a szabadságot, a szolidaritást, az igazságosságot, a szociális piacgazdaságot, valamint a keresztény emberképet említette. A nagy elődök, Konrad Adenauer és Helmut Kohl politikájára is emlékeztetve hangsúlyozta a szövetségesi hűség fontosságát mind az Európai Unióban, mind a transzatlanti kapcsolatokban.
Az elmúlt hónapokban a konzervatív arculat vélt gyengülése miatt saját pártján belül is sokat bírált Merkel védelmébe vette az általa vezetett, két egymást követő kormány által hozott intézkedéseket, így egyebek között a nyugdíjkorhatár 67 évre történő felemelését, amit a munkavállalók nagy esélyének nevezett. Kiállt az energiapolitikában a fukusimai atomkatasztrófa nyomán elhatározott gyökeres fordulat, azaz az atomerőművekről való fokozatos lemondás mellett, mint ahogy szükségesnek nevezte az általános hadkötelezettségről való lemondást is. Úgy értékelte, hogy ez nem gyengíti az ország biztonságát. Az ellenzéki szociáldemokrata párt álláspontjához közeledve egy lépést tett előre az általános minimálbér bevezetése felé, hangoztatva, hogy nézete szerint az egyes szakmák bérmegállapítási autonómiáját érintetlenül hagyva egyfajta alsó bérhatár rögzítésére van szükség. Reformokat sürgetett az oktatáspolitikában is, és állást foglalt az általános, illetve középiskolai oktatás új rendszere mellett. Mindezt az új követelményekhez való igazodás, szavai szerint a “jövőképesség” szükségességével indokolta.
A napokban feltárt, legkevesebb 10 áldozatot követelő németországi neonáci gyilkosságsorozat kapcsán a kancellár a szélsőjobboldalt rendkívül veszélyesnek nevezte, ellene harcot hirdetett és kijelentette: szégyen Németország számára, hogy mindez megtörténhetett. A kongresszuson Angela Merkel támogatásával állást foglaltak a neonáci Német Nemzeti-demokrata Párt (NPD) betiltásának kezdeményezése mellett.
