Gerlóczy Márton

Úgy lenne célszerű mesélnem, hogy egy íróval történt, de hát mit csináljak, velem történt, hogy tegnap délután a közért pénztáránál egy enyhén illuminált fiatalember megszólított, hogy szevasz, olvastam a könyvedet, mondom, jól van akkor. Nincs egy százasod, kérdezte, nem tudnál kisegíteni egy százassal, mert cigit akarok venni, és csak hétszázam van, mondta. Visszakérdeztem, hogy azért-e, mármint, hogy most akkor azért adjak-e egy százast, mert olvasta a könyvemet, mire azt felelte, hogy ne azért, hanem azért, hogy cigarettát tudjon venni. Egy író ilyenkor ugyebár adna egy százast, mert hát a sikernek ára van, és hát mit csináljak, én is adtam, aztán hívtam neki egy taxit, a sofőrt megkértem, hogy vigye el az urat ebédelni a Roseinsteinbe, felhívtam az éttermet, hogy majd később fizetem, amit az úr fogyaszt, aztán bedugtam az ingzsebébe egy húszezrest és útjára bocsátottam. Mit tehettem volna! Mégiscsak olvasta a könyvemet.