„Az öt évből már csak tíz hónapom van, utána tanulni szeretnék, nem lesz több balhé” – fogadkozik mosolyogva a 19 éves Barna Dávid. Mosolya mögött nem magabiztosság van, inkább a zárkában álló fegyőröknek és a nevelőnek szól. A 15 évesen, egy emberölés bűnsegédjeként elítélt fiú nem tudja, mit mondhat, amiből nem lesz baja.
Annyit azért kibök, hogy kezdetben nem volt mintarab, 17 fegyelmi lapot gyűjtött, verekedett, néha hozzákerültek a gyengébb társak drágább holmijai. Arra a kérdésre, hogy az övét miért nem vette el más, szűkszavúan csak ennyit mond: „Bevédtek a földijeim.”
Nem úgy alakultak a dolgok – Fotók: Neményi Márton
Most viszont állítja, hogy megjavult, köszönhetően a nevelőknek és annak, hogy dolgozhatott és tanulhatott a börtönben. Némileg árnyalja a képet, hogy később kiderült, Dávid a kevés renitensek egyike, sem az iskolát nem végezte el, sem a munkahelyén nem töltött egy hónapnál többet, mert „nem úgy alakultak a dolgok”.
Hit és remény
Illúzióink nincsenek, de hinnünk kell abban, hogy fel tudjuk készíteni a fogvatartottakat a szabad életre – ezt már Pesti Ferenc bv. őrnagy, a tököli Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetének ugyancsak fiatal vezetője mondja.
Nincs könnyű helyzetben az intézet, a fiatal elítéltek tizede már amúgy is visszaeső, nem először vannak ilyen típusú intézményben. Ráadásul a 14 és 21 év közötti rabok többségének elég nagy a lemaradása. Van, akinél a befejezett 8 osztály, másnál a fogkefe- és vécépapír-használat ismerete hiányzik.
Ugyanoda térnek vissza
„Többségük rendkívül rossz környezetből érkezik, a teljes kilátástalanság, a munkanélküliség, a nyomor, a kirekesztettség érzésével. Ötödüknek egyáltalán nincs rendszeres kapcsolattartása, nem látogatják, nem kap levelet, pláne csomagot. És miután letöltik a büntetésüket, ugyanoda térnek vissza. Hiába törik kezüket-lábukat, ha a közeg, a társadalom nem befogadó. Van, aki soha nem fog beilleszkedni, de sokan akadnak olyanok, akik azt mondják, egyszer hibáztam, megbántam, és rendes életet akarok magamnak és a családomnak” – magyarázza a miérteket Pesti.
Más, mint a felnőtteknél
Tökölön csaknem 250-en vannak a 21 év alatti fogvatartottak, akiknek nem volt gyerekkoruk. A körülmények épp olyanok, mint a felnőtteknél, igaz, fegyházfokozat nélkül. A törvény szerint nincs olyan bűnös gyerek, aki megérdemelné, hogy napi 23 órán át csukva legyen a zárkaajtó.
A fiatalkorúak börtöne abban is különbözik a felnőtt letöltőházaktól, hogy a fogvatartottaknak veszett híre van. Olykor nem alaptalanul, tavaly egy kaposvári szállítózárkában varrta össze egy rab a gyengébb társa száját. 2007-ben pedig ennél is tovább ment a mostani tököli generáció, egy elsőbűntényes – lopásért elítélt – fiút kínoztak meg, majd akasztottak fel a zárkában az unatkozó zárkakollektíva tagjai. A 19 éves áldozat csupán három napot élt a cellában.
Ráadásul az őrök is morcosabbak
De ugyancsak nagy port kavart 2005-ben annak az elítéltnek az esete, akit társai halálra ítéltek: nedves törölközővel körbetekertek, tócsába állítottak, majd áramvezetékre kötöttek – háromszor. Az áldozatot megmentették az őrök, de a megkínzott fiú – miután megjárt több börtönt és az aszódi javító-nevelőt, a szabadulása után felakasztotta magát.
Arról, hogy ne legyen még több tragédia, a tököli felügyelet „gondoskodik”, akik számtalan alkalommal avatkoznak közbe, megakadályozva ezzel, hogy valaki öngyilkosságot, önkárosítást kövessen el, vagy bántalmazza zárkatársát.
Fokozatok
Pesti parancsnok akkor még nem Tökölön szolgált, de állítja, ma már más a helyzet: a fogvatartottaknak új elhelyezési rendszert vezettek be: elődjével, Tóth Tamással újraszervezték a fogház- és a börtönfokozaton belüli tagoltságot.
„Érkezéskor mindenki a felkészítő részlegen kezd, ahol 30 napig tanítjuk beilleszkedni, és megfigyeljük, hogy veszi fel a börtön ritmusát” – mondja a harmincas intézményvezető. Ezt követi az alapfokozat, ahonnan szigorúbb vagy enyhébb rezsimbe is lehet kerülni. Mindez a benti viselkedéstől függ. Aki elfogadja a szabályokat, az gyorsan az enyhébb rezsimű körletre juthat , ami – mielőtt bárki felhördülne – semmilyen extra kedvezményt nem jelent, csupán a börtönfokozatra vonatkozó szabályok pozitív kihasználását.
Gyorsan rend lett
Vagyis naponta tíz percet telefonálhat saját költségen és hosszabb ideig fogadhat látogatót, míg a szigorúbb körletrészen élők hetente egyszer szólhatnak haza, a családdal csak havi egy órát tölthetnek, ráadásul az őrök is morcosabbak.
(Az enyhébb fokozatot őrzők lelkét sem neveznénk lágynak, miután elcsíptünk pár felszólító mondatot azok közül, amelyekkel a ránk kíváncsi elítélteket visszaparancsolták a zárkákba. Gyorsan rend lett.)
Csitt-csatt, dirr-durr
A 14–19 éves tinédzserek körében sokkal kegyetlenebb az élet, mint a felnőttek büntetőintézetében. Megaláztatás, csicskáztatás, félelem, versengés, balhé és megtorlás – a világon mindenütt a fiatalok a legkegyetlenebb börtönlakók. Nálunk sincs ez másképp.
Ütni kell a tiszteletért, náluk nincs első benyomás után második. Rögtön el akarják dönteni, hogy a zárkahierarchiában ki hova kerül. Problémakezelési technikákat nem ismernek, a normákat nem értik, a pumpa viszont gyorsabban felmegy bennük. Hatalmi harcokat vívnak és erőviszonyokról döntenek. Kezdetben azt vallják, földik vagy izomtól duzzadó karok nélkül elveszett bent az ember.
Útmutatást várnak
A legtöbb konfliktus általában a hónap vége felé csúcsosodik ki, amikorra elfogy a pénzük, azaz kávé és cigaretta nélkül maradnak. Gréczy Zoltán felügyelő szerint éppen amiatt, mert a fiatalok érzékenyebbek, egyúttal taníthatóbbak és kezelhetőbbek is felnőtt korú sorstársaiknál. Gyakran „atyai hatalommal” ruházzák fel őrzőiket, útmutatást várnak tőlük, amit otthon sosem kaptak meg.
Például, hogy nem az ököl az első, hanem a problémákat megpróbáljuk szóban rendezni – említi az önismereti és agressziókezelési tréning egyik tételmondatát a minket kísérő nevelőnő, akihez napi szinten fordulnak segítségért a lelkükön könnyíteni vágyó, megtévedt kamaszok.
Védelem a gyengéknek
Mivel 14 év a bekerülés alsó korhatára, érkeznek olyanok is, akiken látszik, hogy egy normál zárkán „szétszednék” őket. Az áldozattípusokat ezért „menekítő zárkába”, úgynevezett pszichoszociális csoportba különítik el, hogy felkészítsék őket a börtönveszélyekre.
A személyzet tudomására heti egy-két esemény jut, amit a rabok egymás sérelmére követnek el, de a zárkán belül sok a titok. „Dúl a tesztoszteron, és egy fiatalkorú még kevésbé tudja, mit veszít, van, hogy az őrnek is visszaszólnak” – vázolja a börtönparancsnok, mivel kell szembenéznie az egyenruhás állománynak.
Vatos Locos
A riportunk elején megismert Dávidnak is volt már próbálkozása az őröknél, de a fogda vele is beláttatta, hogy van szabály, amit jobb betartani. Kézfejéről árulkodik, hogy a tetoválás tiltását nem a betartandók közé sorolja. Hüvelyk- és mutatóujja között két dobókocka.
Nem ezt akarta
Nem ezt akarta, hanem a V. L. betűket, a rabok Bibliájának számító A vér kötelez című film Vatos Locos gangjére utalva, de aztán valaki – aki vélhetően erősebb, mint hősünk – kitalálta, hogy Dávid betűi a vamzer lettem rövidítése, úgyhogy át kellett üttetni a monogramot dobókockára.
Egyre többen vannak a kábítószer-prevenciós körleten is, akiknek külön gond, hogy a bekerüléssel együtt a szereket is kint kell hagyniuk.
Lógás és nyári szünet is van
Mivel a fiatalkorúak többsége életkora miatt nem dolgozik, a börtönvezetés előtt két út áll, hogy visszavezessék a rabokat a társadalomba: az iskola és a rengeteg program.
A meszelt falú iskolaépületben elsőtől nyolcadikig van osztály, de vannak gimnazisták is. Pesti parancsnok büszkén mesél arról az emberölés miatt bekerült fiúról, aki dicsérettel tette le az érettségit tavaly latin nyelvből.
A diákok minden könyvet és füzetet az intézménytől kapnak, cserébe nem vihetik fel magukkal a zárkára, kizárva ezzel a házifeladat-írás lehetőségét, és azt, hogy a lapokat cigarettapapírként újrahasznosítsák.
Jelenleg mintegy 160-an tanulnak a „rácsos” iskola falai között. Lemaradásuk óriási: tudásuk nagy átlagban egy ötödik osztályos diák ismereteivel vetekszik. A közismereti tárgyak elsajátítása mellett különféle szakképzésekbe és OKJ-s tanfolyamokba is bevonják őket, miközben személyiségfejlesztő tréningeken és pályaorientáción vesznek részt.
„Nem a tantárgyak átadása az igazán fontos, hanem a nevelés. Individuumként kell kezelni őket, formálni a viselkedésüket és a magatartásukat. Ez össztársadalmi érdek” – magyarázza Borgulya Zoltánné Zsuzsanna, a tököli képzésért is felelős Pannonhalmi Oktatási Központ vezető koordinátora.
Osztálynapló
Azt meséli, a tököli diákok szívesen tanulnak, és jó eredményeket érnek el. Leginkább a képzőművészet iránt érdeklődnek, a legügyesebbek kint aztán szobafestő-mázolóként vagy fazekasként kereshetnek állást.
Csótányirtás szekrényfelgyújtással
F. Márió is a keze munkáját dicsérő sárgára festett falakról és hófehér homlokzatokról vizionál, mikor a friss levegős jövőről kérdezzük. Három évvel ezelőtt került be, és még ugyanennyit marad. Igaz, jövőre csomagol és költözik, betölti a 21-et, így felnőtt börtönben folytatja a vezeklést. 17 éves volt, amikor bár „nem annak indult, végül mégis rossz irányba fordultak a dolgok”, és emberölés lett a vége.
Először van zárt ajtók és vasrácsos ablakok mögött, de már most „halálra unja” magát. Pingpongozni nem szeret, focizni nem tud, a konditerem nem érdekli, a könyvtár pedig nem köti le. Egyedüli vigasza, hogy „jó a társaság”, és hogy „demokratikus zárkát” fogott ki. Mindenki takarít, kivételezés nincs, mint ahogy a csótányokat is együtt irtják – egyszer épp szekrényestül, nagy lánggal. A tüzet eloltotta a felügyelet, a hat önkéntes csótányirtó pedig mind fegyelmit kapott.
Márió szabad szelleműnek vallja magát, ami saját értelmezésében annyit tesz, hogy nehezen viseli az utasításokat, jobban szeret diktálni. Kérvényét mégis maga írja: Szombathelyre vágyik, a rabok által csak luxusbörtönként emlegetett modern intézetben húzná le a maradék 24 hónapot.
Nem jelent majd gondot
A fiú állítja, családjával jó a kapcsolata, nem jelent majd gondot, ha távolabbi börtönbe kerül. Pesti parancsnok is a családi kapcsolatok fontosságát hangsúlyozza. Beszédes arány, hogy az intézet által szervezett „szülői értekezleten” az érintettek alig ötöde vesz részt, van olyan rokonság, akik pedig inkább csak hergelik a megtévedt fiukat. A börtönvezetés pedig mindent megtesz, a szülőiket például a beszélők utánra időzítik, hiába, börtönben lévő gyermek iskolai előmenetele nem nagyon érdekli a szülőket.
Egy szelet torta
Tavaly néhány jó magaviseletű fiatalkorú felléphetett a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban. Az egyházi zenére kihegyezett hallgatóságnál hatalmas siker volt, amikor a rabok Majka: „Belehalok” című számát énekelték, majd a tizenéves előadók és hallgatóik az élet fontos dolgairól beszélgettek.
Az egyik rabruhás résztvevőt arról faggatták, mi lesz az első dolga, ha szabadul. Az évek óta börtönkoszton élő fiatal egy nagy csokitortával való találkozást vizionált. Mikor véget ért a beszélgetés, a hallgatók a fejük felett továbbadogatva egy tányért egyensúlyoztak a színpadhoz. Egy szelet csokitorta volt rajta.
