Hogy a Veszprém férfi kézilabdázóit súlyos gondok nyomasztják, az régóta sejthető: Madridban csúnyán helybenhagyták az MKB-t a BL-nyitányon, a Medvegyi ellen rendkívüli módon szenvedett az együttes, majd jött nyolc év után az első vereség Szegeden. Érződik, súlyos gondok gyötrik a csapat tagjait, mintha baj lenne a motivációval, a játékosok közti emberi kapcsolatok is fáradni látszanak – mondják, légiósok-magyarok ellentét is feszíti az öltözőt, ám az igazán nagy gondot a fizetések akadozása jelenti. Természetesen ez is a pletykák szintje – és egy ilyen szintű csapatnál aligha fognak kiállni a nép elé, hogy igen uraim, hónapokkal vagyunk elmaradva, de igyekszünk –, viszont elég sok jel utal arra, hogy az átutalások nem megfelelő ütemben történnek.
Nem csodálkoznék azon, ha a veszprémieket is a TAO vágta volna haza: egy sor klubnál léptek vissza a támogatók a direkt szponzorációtól, s mondták, majd adják inkább a pénzt társasági adó formájában – amit még valahogy elviseltek, viszont sok helyen úgy kalkuláltak, már októberben bejönnek az első tízmilliók. Ám a legjobb esetben december közepén érkeznek a TAO-forintok, ami rengeteg helyen okoz súlyos gondokat: úgy számoltak, hogy a szakoszály kasszájából finanszírozzák az utánpótlást, aztán ha bejön a TAO, az így megelelőgezett pénzt visszateszik a nagyokhoz – ám a többhónapos csúszás miatt egyre drámaibbak a likviditási problémák.
Valemi gáz van Veszprémben, pedig a közönségen nem múlik.
A telt ház, ergo a bevétel garantált
Veszprémben, meglehet, az is gondot okoz, hogy a potenciális támogatókat egyre nehezebb meggyőzni, pont a BL-közvetítések miatt, elvégre a gárda legfontosabb mérkőzéseit a Digisporton követheti a törpe minoritás. A Digi ugyan már kikerült a láthatatlan kategóriából, de még messze nem tartozik a tömegesen fogható adók közé – nem véletlen, hogy a kézilabda-szövetség is exponálta magát az ügyben, ám mindhiába fáradozott például a Berlin elleni parti MTV-re vitelén, végül nem jött össze a megállapodás.
Ehhez még vegyük hozzá azt a kínosan került kérdést, hogy miért mondott le a csapatkapitányságról Iváncsik Gergő, néhány nappal a BL-mérkőzés előtt. Egy kézenfekvő, igaz, maszek válasszal szolgálhatok: a csapatkapitánynak ma már nem arra korlátozódik a szerepe, hogy térfelet választ a pénzfeldobásnál – ő az összekötő a menedzsment és a játékostársak között. Azaz ha a csapatnak gondja van, akkor azt a csékának kell jeleznie a vezérkarnak – azaz keményen képviselni a csapat álláspontját. Na most Gergő tipikusan az az ember, aki hatszor elnézést kér még az ellenféltől is, ha véleltenül keményebben szabálytalankodik, vagy mondjuk centikkel a kapus feje fölött lövi el a labdát. Tipikus jó fiú, a szó abszolút pozitív értelmében. Viszont együtt van egy sor szerbbel, montenegróival és horváttal, akik nem arról híresek, hogy sokáig tolerálják a pénztelenséget… Nem fűzöm tovább – szerintem Iváncsik szimplán felőrlődött; teljesítménye pedig a nullához közelített legutóbb…
Mondjuk nagyon nem lógott ki a sorból, gyengén ment mindenkinek, ráadásul, ahogy az ilyenkor lenni szokott, az egyik legfontosabb ember, Terzics három perc után törött kézzel jött le a pályáról egy szerencsétlen mozdulat után.
Egy szó mint száz: szakmailag aligha lehet értékelni a Veszprém produkcióját – ez a csapat nem az a csapat, amelyik normál esetben kifut a pályára. Igen, Berlinben jók voltak, de egy-egy alkalomra mindenki képes felszívni magát – lásd a szintén fizetés nélkül játszó Honvéd pólósainak menetelését a kupadöntőig –, ám ha a helyzet nem változik érdemben, utána következik az összecsuklás.
Azaz legfeljebb reménykedhetünk, hogy azért a csoportutolsó Silkeborgot úgymond becsületből elintézik még a veszprémiek szombaton – aztán az Eb miatt hál‘ Istennek hosszabb szünet jön, ami alatt még a TAO-pénz is megérkezhet.
