A módszer lényege az, hogy ha egy hajó Szomália vagy az Arab-félsziget partjaihoz közelít, fegyvereket vehet a fedélzetére az egyik ilyen, a nemzetközi vizeken úszó raktárból, majd amikor túljut a veszélyen, visszaadja egy másiknak – számoltak be róla hajózási szakértők és biztonsági szakemberek. A hajózó társaságok ezzel kiadásokat takaríthatnak meg, és megkerülhetik a fegyverek be- és kivitelét korlátozó kikötői szabályokat.
A szakértők viszont a kockázatokra is figyelmeztetnek: egyes ilyen raktárakban nincsenek kellő biztonságban a fegyverek, mert nem zárhatók el jól, vagy kevesen őrzik őket a kalózok járta tengereken. Szükség lenne törvényes szabályozásra is “a jog ezen szürke sávjáról”. A kormányoknak sürgősen szabványokat kell alkotniuk a fegyverek tárolásáról, őrzéséről, az adminisztrálásról – mondta Nick Davis, aki maga is ezzel az üzlettel foglalkozik.
Cége, a Maritime Guard Group (‘tengeri őrcsoport’) két vontatóhajót használ, gondosan vezeti a hajókönyvet, és feljegyez minden leadott lövést. Más cégeknek nem engedi meg fegyvereik raktározását a hajóin, mert ez gondokat okozhat – közölte.
A Sea Marshals (‘tengeri rendőrbíró’) céh vezetője, Thomas Jakobsson szerint jelenleg tucatnyi ilyen vállalkozás működik. A felük a Vörös-tengeren, a többi az Egyesült Arab Emírségek, illetve Madagaszkár térségben telepedett le. Az ő vállalatát Dzsibutiban jegyezték be, de mongol lobogó alatt hajózik – mondta el.
A szállítmányozó társaságok nem csak azért veszik igénybe a szolgáltatásukat, mert az olcsóbb mint saját fegyveres őröket felfogadni, hanem azért is, mert az olyan közel-keleti országok, mint Szaúd-Arábia, Egyiptom vagy Jemen különösen érzékeny a fegyveres külföldiek megjelenésére, amióta elkezdődtek az “arab tavasz” felkelései.
