Míg az ország belsejében egymást követték a tüntetések, és mindennaposak voltak a rendfenntartók és kormányellenes tiltakozók közötti csetepaték, a Magyarországgal határos ukrajnai megyében már-már idegesítően higgadt volt a közhangulat. Az ellenzéki pártok aktivistái Kárpátalja-szerte zászlós felvonulásokkal, maroknyi tüntetői csoportok hangoskodásával próbálták feléleszteni a helyi lakosok hazafias ösztönét, a Kárpátok koszorújának túloldalán zajló események hidegen hagyták a merőben más mentalitású és habitusú helybélieket – eddig.
Egy kificamodott térd
A brutális keddi és szerdai történések láttán-hallatán azonban már a kárpátaljai emberek is felkapták a fejüket. Persze, ezt nem úgy kell érteni, hogy ezek után a négy uniós tagállammal is határos megyében is mindenki az utcákra rohant tüntetni – szó sincs erről.
Fotók: MTI/Nemes János
Ungváron annyi történt például, hogy a megyeháza előtt tüntető 1500-2000 fős tömeg megrohanta, és rövidke csetepaté árán elfoglalta a Kárpátaljai Közigazgatási Hivatal épületét. Hozzá kell tenni, hogy a hivatali dolgozókat már jóval korábban hazaküldték a munkáltatóik, az ostrom tetőpontján pedig a rendőrség ellenállás nélkül, önként kivonult az épületből. Az akció során mindössze egy ember sérült meg, akinek a tülekedésben kificamodott a térde.
Munkácson ezalatt a város központjában összegyűlt 150-200 fős tüntetői csoport a kormányzó Régiók Pártja helyi székházának ostromával próbálkozott, ám csupán a cégtábla megrongálására és egy pártzászló elégetésére futotta a lelkesedésükből. Kisebb tüntetésekről számoltak be Nagyszőlős és Rahó esetében is. Beregszászban pedig a civil aktivisták, néhány helyi tanácsi képviselő, valamint Babják Zoltán polgármester jelenlétében mélyen elítélték a Kijevben történt tragikus eseményeket.
Már nem intézik el egy kézlegyintéssel
Egyéb tekintetben Kárpátalján a helyzet továbbra is kifejezetten nyugodtnak mondható. Ungváron és a járási székhelyeken nem fokozódott a rendőri jelenlét, és a közúti ellenőrzések sem lettek gyakoribbak. A határátkelőkön sem tapasztalható semmi rendkívüli, és az ungvári megyeháza kivételével a közhivatalokban is a megszokott mederben zajlik a munka.
Legfeljebb az emberek gondolkodásában állt be némi változás, amit abból lehet megítélni, hogy a járókelők körében, a tömegközlekedési eszközök utasai, a szupermarketek vásárlói között a kijevi események taglalása lett az uralkodó téma. Jellemző, hogy a kárpátaljai emberek már nem egyetlen kézlegyintéssel intézik el a tüntetők és a rendőrök között történteket, és a politikusok viselt dolgait.
A kávézókban, a kocsmákban és bárokban, valamint fodrászatokban a hangszórókból már nem a kereskedelmi csatornák zenéje szól, a tévéképernyőkön nem az olimpia képsorai futnak. Az emberek ezek helyett a híreket lesik. És azok végeérhetetlenül dőlnek, minden mennyiségben és minőségben. Ember legyen a talpán, aki ki tudja hámozni a valóságtartalmat a töméntelen hírözönből, ami szinte hemzseg a szemben álló felek által beültetett dezinformációktól, de olykor a külföldi média is rátesz egy-egy lapáttal.
A megyei főkapitány nem engedi a fiait
Legutóbb például azon lepődtek meg a kárpátaljai magyarok, amikor egy magyarországi blogon megjelent, hogy a fiatal magyar férfiaknak már elkezdték kézbesíteni a behívókat. „A délszláv háború iszonyatos emléke kísért: magyarok vérezhetnek egy olyan háborúban, amelyhez az égvilágon semmi közük” – áll a híradásban, ami természetesen köszönőviszonyban sincs a valósággal.
A tényeknél maradva talán megnyugtató az a szerdai hír, hogy Vaszil Varcaba tábornok, a megyei rendőr-főkapitányság vezetője a kárpátaljai megyeházát elfoglaló tüntetőknek tiszti becsületszavát adta azzal kapcsolatban, hogy a rendvédelmi erők nem fognak fegyvert alkalmazni Kárpátalján a tiltakozók ellen. Egyben kijelentette, hogy a 60 kárpátaljai rohamrendőr jelenleg is az állomáshelyén tartózkodik, s azt nem is fogja elhagyni. Közölte, hogy egyetlen rendőrt sem enged Kijevbe vezényelni Kárpátaljáról.
