Halló! Salt Lake City? Halló!
Bár a helyi távközlési infrastruktúra működtetői az olimpiát megelőző éveket hálózataik rendbehozatalával töltötték, a látogatók ezreinek gondot okoz mobiltelefonjának használata. A legtöbb problémával a GSM rendszerű telefonokat használó külföldiek szembesülnek.
GSM hálózatú szolgáltatásokat Salt Lake City-ben jelenleg csupán a Deutsche Telekom tulajdonában álló VoiceStream nyújt. Az európai mobiltársaságok jelentős része roaming-szerződést kötött a VoiceStreammel.
Az AT&T-nek is van GSM hálózata, nem engedte át a külföldi vendégeknek az olimpia idejére. Az USA legnagyobb mobil cége „csupán” a Latin-Amerikában elterjedt, TDMA-szabványok szerint épült hálózatát bocsátotta a külföldiek rendelkezésére.
Olimpai reklámok – mérföldkő az interaktív televíziózásban
Mérföldkőnek számít az interaktív televíziózásban az AT&T és a TD Warehouse olimpiai reklámhadjárata: az a hatmillió amerikai háztartás, amelynek megvan a Wink Communications speciális szoftvere, a játékok közvetítése alatt a képernyő bal sarkában egy „i” logót láthat. Távirányítóját a logóra szegzve egy kis ablak ugrik elő, amelyben a hírdetők többnyire kérdéseket tesznek fel a fogyasztónak – az egész nem több azonban harminc másodpercnél.
Az AT&T például fix, 19,95 dolláros havi díjas távolsági hívását reklámozza ily módon, és a következőket kérdezi ügyfeleitől: Érdeklődik az ilyen jellegű szolgáltatás iránt? (Feltétlenül/Többé-kevésbé/Egyáltalán nem.), Ön az AT&T ügyfele? (Igen/Nem.), Mennyit költ havonta távolsági hívásra? (25 dollárnál többet/kevesebbet.)
A hirdetők nemcsak vásárlóközönségük alaposabb megismerésének reményében tekintenek várakozásokkal az interaktív reklámok elébe. Mivel a Wink szoftver képes azt is mérni, hogy melyek azok a műsorok, csatornák, amelyeken a tévénéző a legnagyobb hajlandóságot mutatta az interaktivitásra, a hirdető optimalizálhatja is reklámköltését.
Biztonsági rés: 1996-ban és 1972-ben.A terrorizmus veszélye nem újkeletű az olimpiák történetében: először 1972-ben Münchenben, majd 1996-ban Atlantában sikerült a támadóknak rést ütniük a biztonsági pajzson. Pedig Atlantában a szervezők meg voltak győzödve arról, hogy még egy hangya sem tudna észrevétlenül átsétálni a rendszeren. Legvalószínűbbnek azt tartották, hogy a nyitó- vagy a záróünnepség során repülő zuhan majd a stadionra. Végül a legváratlanabb történt: az Olimpiai Centenáriumi Parkban egy hátizsákba rejtett bomba robbant, egy áldozata is volt.
Biztonságtechnika – James Bondot is érné meglepetés
Az olimpiai játékok biztonsági előkészületei már-már egy világbanki találkozóra emlékeztetnek. A sportolók minden mozgását GPS és arcfelismerő rendszerekkel követik, a nézőket gyakorta vetik alá mágneses érzékelők vizsgálatának. Érzékelőket szereltek fel esetleges kémiai és biológiai támadások ellen is.
A 2600 sportoló, 175 ezer napi látogató, illetve Salt Lake City és vonzáskörzete 1,8 millió lakosának védelmét a téli olimpia szervezői mindennél előbbrevalóbbnak tartották. A játékok biztonsági rendszerének kiépítésére 310 millió dollárt költöttek. A 2300 négyzetkilométeres területen a biztonsági személyzet létszáma meghaladja a 14 ezret.
Nem sajnáltak időt és pénzt áldozni az előkészületekre sem: novemberben és decemberben 75 millió dolláros állami támogatásból a utahi biztonsági csapat a nevedai sivatagban gyakorlatozott, ennek során minden lehetséges biológiai-kémiai-nukleáris és egyéb fizikai csapást szimuláltak.
Nem éremesélyes a játékok webszájtja
Web-design szakértők körében nem aratott sikert a téli olimpia hivatalos webszájtja. A legtöbb kritikus barátságtalan tartja, úgy véli, hogy hiba volt a legzavaróbb reklámok beengedése, hiányolják a keresőt és egy rendes képszerkesztő után kiáltanak. Ezenkívül a szájtot elfelejtették a keresőkre optimalizálni.
