A XX. század második felében olajválságok, gazdasági visszaesések sem állhatták útját a motorizációnak. A városfejlesztés világszerte a gyors haladásra fókuszált, középpontban az autózással, és ez alól Budapest sem képzett kivételt.
A nagy ívű építkezésekkel szabad utat akartak adni a városon átsuhanó közlekedőknek, ezért gyorsforgalmi utakat terveztek: kettőt észak-déli irányban (Pesten és Budán egyet-egyet), egyet kelet-nyugati irányban.
Ennek része volt a Váci út és a Bajcsy-Zsilinszky út is, ezért a két utat felüljáróval kívánták összekötni a Nyugati pályaudvar térségében. A grandiózus, és itthon újnak számító módszert, a szabadszerelést alkalmazó építkezés azonban 1980-81 telén megtorpant. Az eseményeket korabeli szakcikkek, leírások alapján, az Arcanum Újságok anyagaira, valamint a Fortepan fotóira támaszkodva idézzük fel.
Ezt a cikket a Vezess szerkesztősége készítette a 24 Extra számára.

A legolvasottabb hazai autós lapként a Vezess több mint 25 éve segít eligazodni az autózás világában: tesztekkel, elemzésekkel, szakértői tartalmakkal és a közlekedés mindannyiunkat érintő kérdéseivel.
Minden nap friss autós tartalom: vezess.hu
Ekkorra már a Nyugati téren szinte minden irányban építkezés zajlott. A pályaudvar mellé metróállomás és gyalogos aluljáró készült, épült a Skála Metró, a régi Westend-ház nagy részét pedig 1978-ban felrobbantották, hogy helyet csináljanak a munkáknak. Ebbe a zsúfolt csomópontba kellett beilleszteni egy 420 méter hosszú felüljárót, ami nem ment zökkenőmentesen. A Marx téri felüljárót Wellner Péter, a Hídépítő Vállalat (ma Hídépítő Zrt.) munkatársa tervezte, és ugyanez a cég építette.




Már 1980 telén látszott a baj, Gerle György építész a Műszaki Élet decemberi számában mutatta be, mivel magyarázta az építésvezető az őszi munkaszünetet. Az akkori indoklás szerint korán jött a hideg, a magasban végzett szereléshez és a ragasztáshoz enyhébb idő kellene. Gerle hőmérője viszont 16 fokot mutatott! Fogta magát, kiment a térre, és megnézte az illesztéseket. Úgy látta, hogy az elemek eltérnek attól, ahogy állniuk kellene.
Wellner Péter tervező válaszolt a lap 1981. január 23-i számában. Szerinte amit Gerle leírt, kacsa, az elemek illeszkedtek. Ehhez képest egy héttel később, február elsején az Esti Hírlap már azt a kérdést tette fel: „Mi történt a Marx téri felüljárón?”
A Népszabadság írt, írhatott róla
„A budapestiek meglepve látják, hogy — több hónapi munkaszünet után — elkezdték lebontani a még teljesen el sem készült Marx téri felüljárót, leszedik az eddig felrakott hídelemeket. Az építkezés megrendelője a fővárosi tanács. Mi történt, mi ennek az oka?” – Így kezdődött a Népszabadság 1981. februári cikke.
A Népszabadság a megrendelő fővárosi tanácsnál érdeklődött. Derzsi András, a tanács közlekedési főigazgatóságának helyettes vezetője két időpontot emelt ki.
Novemberben kapott a főigazgatóság először tájékoztatást arról, hogy az épülő híd magassága — feltehetően kivitelezési pontatlanságok miatt — eltér a tervezettől. Ez köznapian azt jelenti, hogy az elemek találkozásánál jelentős magassági különbségek várhatók! Műszaki ellenőreink egyébként ezt az aggodalmukat már szeptember 12-én bejegyezték az építési naplóba, és külön is felhívták erre a kivitelező figyelmét.
A szeptember 12-i bejegyzés és a szerelés 23-i leállítása között tizenegy nap telt el. A lap arra is rákérdezett, mit mutattak a mérések szerelés közben.
— Voltaképpen mi történt?
— A kilencnyílású felüljáró három nyílásában, a középső elemek találkozásánál a tervezetthez képest 20 centiméteres magassági eltérés keletkezett. Vagyis egyszerűen szólva: púpok vannak a felüljárón.
— Mi ennek az oka?
— Szerelési hiba.
— Nem lehetett volna időben észrevenni az eltéréseket?
— Mi is folyamatosan mértük az elemek helyzetét. De közben folyt a szerelés. Sajnos, a kiértékelés nem esett egybe az újabb elemek felrakásával. – olvasható a Népszabadság cikkében.
Itthon új eljárást alkalmaztak
Egy, a teljes építési szakaszon végigfutó állványzat sok helyet foglalt volna el, és akadályozta volna a forgalmat, ezért Wellner Péter felüljáróját szabadszereléssel építették. A pillérek tetejétől indultak kifelé. A darabokat felváltva emelték a pillér két oldalára, hogy szerelés közben közel egyensúlyban maradjon a két kinyúló szerkezetrész. Az autók és a villamosok közben ha nem is zavartalanul, de közlekedhettek.
Ennél az építési módnál nincs sok lehetőség a korrekcióra, a másfél méteres betonelemeknek pontosan kellett passzolniuk. Wellner később elmesélte, hogy egymáshoz betonozva gyártották le őket a földön, majd szétválasztották és egyenként szállították ki a térre. Az illesztésekbe ragasztó került, a szerkezetet megfeszített acélkábelek szorították össze. A kábelek a terhet viselő szerkezet részei voltak, a ragasztó az illesztéseket zárta le. Már az is számított, hogy mikor adták rá a feszítést a frissen összerakott darabokra.
Wellner visszaemlékezése szerint a városvezetés sürgette a kivitelezőt, mert a villamosoknak járniuk kellett. A kábeleket a ragasztó megszilárdulása előtt feszítették meg. Az illesztések alul egy kicsit szétnyíltak, az elemek felfelé billentek. Egyetlen hézagnál ez alig tűnhetett fel. Ha viszont több egymás utáni darab mozdult ugyanabba az irányba, a pályavég már jóval feljebb került annál, ahová tervezték. A tervező kiflihez hasonlította a kialakult formát.
1984-ben jelent meg a részletes, szakmai magyarázat
A Közlekedésépítés- és Mélyépítéstudományi Szemle 1984-es beszámolója szerint a geodéziai mérések és a kiértékelés elmaradtak a szerelés ütemétől. Mire az eredményekből kiolvashatták, merre és mennyit mozdult a pálya, újabb elemek kerültek a helyükre.
Az 5 és a 6 jelű pillérek feletti konzolágak elkészülte után szeptember 18-án a két tartórész összekapcsolása megtörtént. Az így kialakult kéttámaszú konzolos tartó a nyílás közepén és a konzolok végén 20—25 cm-rel magasabb volt, mint a terv szerinti szint.
Ez 1980 szeptemberében történt. Az összekapcsolt szerkezetet a tervezett magasságon kellett volna folytatni, és itt már egy jó arasznyi eltéréssel kellett számolniuk. Szeptember 23-án világossá vált, hogy a kialakult pályához külön javítási terv kell.
A Hídépítő Vállalat műszaki igazgatója ekkor állította le a szerelési munkát.
1981. február 22-én az UVATERV-et bízták meg a javítási lehetőségek vizsgálatával. A megoldás a már összekapcsolt, negyvenméteres nyílást érintette. A cikk így rögzítette a márciusi döntést:
„Március 16-án született meg a döntés, hogy a javítási munkákat — a tervező által is javasolt megoldással — a már összekapcsolt 40 m-es nyílás konzolvégeinél 5—5 elem elbontásával és a kialakult tartóalak figyelembevételével korrigált hossz-szelvénnyel kell készíteni.
Ha oldalról nézzük az utat, a hossz-szelvény mutatja meg, hogyan emelkedik vagy lejt a pálya. A javításnál ehhez új vonalat kellett rajzolni, mert az újra összerakott részeknek a helyükön maradó elemekhez kellett csatlakozniuk. A daru leemelte az érintett betondarabokat, a pályát pedig már a módosított vonal szerint szerelték tovább.”
Az építkezéssel kapcsolatban érdekes, kettős kommunikáció alakult ki. Míg egyes lapokban, akár az említett Műszaki Életben írtak a problémás kivitelezésről, addig a hivatalos jelentés említést sem tett a csúszás okairól, amikor végül sikerült kijavítani a hibát.
A Népszavában 1981. november 7-én megjelent cikk így írt: „Fontos állomásához érkezett a Marx téri csomópont kialakítása is: várhatóan kedden délután megindul a forgalom az új közúti felüljárón. A korszerű, új technikával épült híd – hozzá hasonló Magyarországon még nem készült – a rámpákkal együtt 420 méter hosszú, és kétszer egy sávon közlekedhetnek rajta a járművek. A hídra dél felől a Bajcsy-Zsilinszky út irányából, észak felől az újonnan elkészült, kétszer két forgalmi sávos Váci útról lehet felhajtani.”
Ki fizette a számlát?
A korabeli Népszava szerint a „A kimutatható anyagi kár másfél millió forint, amely teljes egészében a vállalatot terheli.” A minisztériumi tájékoztatás szerint a Hídépítő Vállalat tizenkét vezető munkatársa ellen indult vizsgálat. Az igazgató, a műszaki igazgató és nyolc középvezető is fegyelmit kapott. Volt, aki szigorú megrovást kapott, másokat alacsonyabb beosztásba helyeztek, kevesebb fizetésért.
„A felelősök, differenciáltan, egy-hat hónapi átlagkeresetüknek megfelelő kártérítést kötelesek fizetni. A büntetések a bizonyított felelősséghez és az okozott kárhoz mérten példásan szigorúak.” – Népszava, 1981. május (109. évfolyam, 101–126. sz.)
Mire ez megjelent, a továbbépítés már javában zajlott. A felelősség kérdését viszont a bíróság tovább vizsgálta. Az Urban Legends által ismertetett ügyben Wellner fellebbezett. Eredetileg 46 ezer forint kártérítést róttak ki rá, amit a Fővárosi Bíróság 1982-ben nyolcezerre mérsékelt. Az ügyben készült szakvélemény a munkák siettetését jelölte meg a hiba okaként. A másodfokú ítélet a sajtóban elterjedt ferde hídtengelyről szóló magyarázatot is szóvá tette, a szakértők szerint a kifli alakot szabad szemmel nehéz volt észrevenni. Akkor lehetett igazán látni, amikor a tartót a végleges helyzetébe illesztették.

Az 1984-es szakmai visszatekintés azzal búcsúzott az olvasótól, hogy idővel már csak a kész felüljáró számít majd. „Évek múltán már csak az idősebbek fognak rá emlékezni, hogy az építés közben milyen nehézségek adódtak. Az emlékeket lassan elmossa az idő, de a szépen ívelő karcsú felüljáró mindannyiunk hasznára megmarad.”
A felüljáró novemberi megnyitása után a tér átépítése tovább folyt. 1981 szilveszterén indult meg a metró a Deák tér és az akkori Élmunkás tér, a mai Lehel tér között. A pályaudvarhoz így már alulról is meg lehetett érkezni. A Skála Metró 1984-ben nyílt meg, és az áruház éttermi teraszához a magasban is vezetett út. A gyalogos összeköttetést a pályaudvar érkezési oldalától és a hajdani Westend-ház helyén kialakított parkolótól vezették az áruház felé.
Úgy tűnik a szaklap jóslata a karcsú felüljáró fennmaradásáról 2026-ig volt igaz, ugyanis mostanra egyre biztosabban elbúcsúzhatunk ettől a műtárgytól, ugyanis a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa már 2019-ben a felüljáró bontása mellett foglalt állást.
Akkor az volt a nagy kérdés, hogyan férnek majd el egy szinten az egymást keresztező utak és a körúti villamos. A most készülő tervekben ezen felül még egy villamosvonalat is át kell vezetni a csomóponton. A BKK 2025 szeptemberében szerződött a FŐMTERV-vel a pesti fonódó második ütemének tervezésére. A feladat része a Nyugati téri felüljáró bontásának és a csomópont új forgalmi rendjének megtervezése is.
Akárhogy valósul meg, a végleges tervek nem az autóknak szánnak központi szerepet, a látképből pedig eltűnik a kétszer összerakott felüljáró, de hogy pontosan mikor, azt még nem tudjuk. A BKK a kiviteli tervek elkészültét 2028 második felére várja, tehát a közeljövőben nem kell számítani radikális változásra.
A hazai mentőautók történetét hallottad már? A Vezess korábbi cikkéből megismerheted.


