Kultúra

Ismeretlen nők foglalták el a Várat, és teleaggatták szoptató anyák képeivel

Roboz Ágnes / 24.hu
Roboz Ágnes / 24.hu

Ismeretlen nők foglalták el a Várat, és teleaggatták szoptató anyák képeivel

Hogy néz ki festményen, amikor egy nőnek iszonyatosan elege van a férjéből? Hát amikor anya dolgozni akar, de a gyereke nem hagyja? A Magyar Nemzeti Galéria női képzőművészeket bemutató, nagyszabású kiállításán kiderül, hogy ezeket a témákat már száz éve lefestették többségükben ismeretlen, de felfedezésre méltó nők. Kik a legnagyobb találatok? És hogy néz ki egy hasonló koncepciójú, ugyancsak szimbolikus jelentőségű kiállítás, ami a budapestivel nagyjából egyszerre nyílt a bécsi Albertinában? Mindkettőt megnéztük.

Aki szokott otthon dolgozni úgy, hogy közben a gyereke szünet nélkül játszani hívja vagy mondani akar neki valami nagyon fontosat, és ezzel teljesen ellehetetleníti a koncentrált munkavégzést, az megvigasztalódhat a Magyar Nemzeti Galériában.

Ott ugyanis kiderül, hogy erről az idegborzoló tapasztalatról már százhúsz éve megrendítő festmény készült. Kalivoda Kata a festő neve, a kép címe Műteremben. Egy meztelen nőt látunk hátulról a kép közepén, közvetlenül mellette felöltözött kislányt hátratett kézzel, olyan testtartásban, mintha éppen leszidná a mamája, amiért aznap századszor is el akarja énekelni közösen a Legyen hót a Jégvarázsból.

Persze a képen nem anya és lánya látható, hanem a művész egy gyerek- és egy aktmodellje. A festmény tehát azt bizonyítja, hogy a művésznek itt pont sikerült elvégeznie a munkáját. Mi viszont egyértelműen úgy látjuk a jelenetet, mintha az aktmodell lenne az anya – talán éppen egy művész –, aki szeretné elvégezni a saját felnőtt feladatait, vagy csak egy kicsit üldögélni egyedül, de a gyerek miatt nem megy neki.

13 fotó

Ezt a tapasztalatot sokan ismerhetik, ellentétben a festmény alkotójával. Ki az a Kalivoda Kata? Egyike azoknak a művészeknek, akiket az október végén nyílt, Elhivatottak című kiállítás láthatóvá tesz, egyáltalán bemutat a közönségnek.

Nincs egyedül, sőt éppen az a lényeg, hogy milyen sok magyar női képzőművész dolgozott a múlt század első felében, akiknek a nagy többségéről soha nem hallottunk.

Természetesen ez nem csak magyar viszonylatban érvényes. Tele vannak a világ múzeumai olyan kiállításokkal, amelyek kifejezetten női művészeket hivatottak láthatóvá tenni, helyzetbe hozni. A New York-i Metben január végéig látható Lee Krasner és Jackson Pollock közös kiállítása, ami megmutatja, milyen mélyen összekapcsolódott a legnagyobbra tartott huszadik századi amerikai festő életműve a feleségéével. Aki egyébként Pollock előtt kezdett festeni, és a férje halála után még évtizedekig folytatta a munkát, mégis rendszerint csak „Pollock feleségeként” hivatkoznak rá.

Sőt, nem is kell New Yorkig menni. A bécsi Albertinában október legvégén nyitott az Elhivatottakéhoz nagyon hasonló koncepciót érvényesítő kiállítás a gyűjteményben szereplő női alkotók műveiből, amit az összehasonlítás kedvéért szintén megnéztünk.

Hogyan csinálják nagyjából ugyanazt Bécsben, mint Budapesten? Milyen alkotók és mely művek a nagy felfedezések a Nemzeti Galéria kiállításán? Mitől válik szórakoztatóvá, és mikor kezd átalakulni házi feladattá az Elhivatottak?

A cikk tartalmából

Ez is kiderül a cikkből:

  • Melyik az egyetlen kép a budapesti kiállításon, amit férfi festett, és miért háborodhatunk fel rajta?
  • Ki volt az első női szobrász, aki vállalta a nevét, és hogyan készült el véletlenül az első magyar queer férfiportré?
  • Ki okozott botrányt azzal, hogy nemcsak aktot festett magáról, de ki is állította?
  • Hogyan másképp lehengerlő a női képzőművészekről szóló bécsi kiállítás, mint a budapesti?
  • Miben erős a Nemzeti Galéria, és miben az Albertina kiállítása?
  • Ki az a magyar művész, aki mindkettőn szerepel?
A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk?
a folytatáshoz!
Olvasói sztorik