Két brit királyi vérvonal van, amely képes lázba hozni a világot. Valójában csak az egyik esetében izgalmas az utódlás kérdése, mert időről időre meglepetés, hogy ki lesz a trónörökös.
A hétfői bejelentés, miszerint Robert Pattinson játssza a főszerepet a következő, szám szerint huszonhatodik hivatalos James Bond-filmben, ötéves találgatás végére tett pontot. Minimum ötéves, de inkább több, mert az előző Bond, Daniel Craig a 2012-es Skyfall után újra és újra meglebegtette, hogy nem vállalja többször a világ leghíresebb filmes titkos ügynökének szerepét. Aztán mégis elvállalt további két filmet, mert nem akadt nála jobb jelentkező, Craig szempontjából pedig nyilvánvalóan volt az a pénz.
Közben lehetséges utódok jöttek és mentek. A folyamatos marketingkampány részeként újabb és újabb neveket, potenciális James Bondokat dobtak be a nyilvánosságba illetékes reklámszakemberek. Pattinson megnevezése jóformán egyértelművé tette, hogy az, ami ősszel felpörgő castingnak látszott, a valóságban már csakis a reklámhadjárat része volt, az új Bond kiválasztása pedig ekkor már lejátszott meccs volt.
Az egyebek mellett a Tőrbe ejtve harmadik részéből és A leleplezés napjából jól ismert Josh O’Connor, az Utolsó befutókban kémszereppel feltűnt Jack Lowden és az egyelőre leginkább Dua Lipa férjeként számon tartott Callum Turner jelenlegi tudásunk szerint mind hasonlítanak valamiben: az októberi hírekkel ellentétben egyiküknek sem volt komoly esélye megkapni James Bond szerepét.
Legjobban tennék, ha befáradnának egy elegáns koktélbárba, kérnének egy vodka martinit – jól begyakorolták, hogyan kell –, és elfelejtenék ezt az egészet.
Már nem kell válaszokat keresnünk arra, mi lett volna, ha. Ebben a cikkben inkább arról írunk, mi jöhet Bond szempontjából most, hogy a sorozat jövője irányba állt.
