Amerikai idő szerint tegnap délután – magyar idő szerint késő éjjel – közel öt órára leállt az Egyesült Államok teljes kereskedelmi légiforgalma. Csak a már levegőben lévő több mint 3500 gép folytathatta útját, de ebből is legalább 827 járatot kellett eltéríteni az eredeti útvonalától. A káosz mértéke óriási: a hivatalos adatok szerint pénteken és szombaton több ezer járatot töröltek, a késésekkel együtt pedig meghaladta a tízezret az érintett gépek száma.
A péntek esti sajtótájékoztatón Sean Duffy, az Egyesült Államok közlekedési minisztere arról beszélt, az elavult kommunikációs berendezések okozták a hibát.
Egy hihetetlenül régi légiforgalmi irányító rendszerünk van
– mondta a New York Times szerint Duffy, aki arra is figyelmeztetett, ha nem hajtanak végre fejlesztéseket, akkor a későbbiekben is problémákat fog ez okozni.
„Régi, régi kapcsolóink, régi routereink vannak – az 1980-as évekbeli kis rézvezetékeket használjuk” tette hozzáa a miniszter, akinek a tárcája alá tartozik a leállást elrendelő FAA (Szövetségi Légügyi Hivatal), mely éppen az elmúlt héten jelentette be, hogy megkezdte a floppy lemezek használatának fokozatos kivezetését a légiirányításból.
Duffy megemlített egy rövidítést is a leállás okaként, a TDM-et. A Tudásmorzsák a repülésről Facebook-oldal egy bejegyzésben ecsetelte, mit is kell erről tudni.
Hogyan beszélgetnek a radarok az irányítókkal?
A légiforgalmi irányítók rádiói és radarjai gyakran az irányítóközpontoktól távol helyezkednek el. Ezeket bérelt távközlési vonalak kötik össze a központokkal, a felhasználó csak annyit vesz ebből észre, hogy a két végpont között működik a komminukáció.
Régen minden telefonkészülék közvetlenül be volt kötve a telefonközpontba, de amikor ezrek kezdtek telefonálni, ez tarthatatlanná vált. Ekkor született meg a TDM (Time-Division Multiplexing, azaz időosztásos multiplexelés). Ez a technológia lehetővé teszi, hogy „egyetlen analóg »telefonvonalon«, azaz egyetlen érpáron egyszerre több telefonvonalat is össze tud fogni”: Amerikában ez a 24 csatornás (1,5 Mbit/s-os) T1, Európában a 32 csatornás (2 Mbit/s-os) E1 szabványt jelenti. Bár ez a sávszélesség mai szemmel nevetséges, a légiirányítók hangját és a radaradatokat gond nélkül elviszi.
Miért ragaszkodik a repülés egy több évtizedes megoldáshoz?
Bár ma már az otthonokba is gigabites internetet kötnek be, a légiközlekedésben a TDM-nek három hatalmas előnye volt évtizedeken át, részletezi a Tudásmorzsák a repülésről:
- Villámgyors átkapcsolás: Ha a fővonal megszakad, a rendszer a másodperc töredéke (milliszekundumok) alatt átvált a tartalékra. Egy pilóta vagy irányító ebből egyetlen szótagnyi hiányt sem vesz észre rádiózás közben, amit az IP-alapú rendszerek sokáig nem tudtak garantálni.
- Elnyűhetetlenség: A TDM-eszközök legendásan megbízhatóak, sok berendezés húsz éven át hibamentesen működik egyetlen újraindítás nélkül.
- Horribilis csereköltség: Egy kontinensnyi ország több ezer telephelyén lecserélni a kábeleket, az optikát és magukat a rádiókat óriási összegbe kerül.
TDM-en ma már bármit át lehet küldeni: rádiót, telefont, modemet, hálózati kapcsolatot (IP), másik TDM-et, röviden, a telekommunikáció svájci bicskája ez a rendszer. Drága is, mint a veszedelem.
Bár a legtöbb helyen már átálltak az IP alapú kapcsolatokra – olvasható a Facebook-oldalon – sok helyen még ott a TDM-is. Vagy hibrid megoldásként, vagy tartalékként.
Mi siklott félre pontosan?
A hálózatot üzemeltető, azt korszerűsítő L3Harris Technologies állami vállalatnál történhetett valami gond pénteken, ami az országos leállást okozta. „A TDM hálózaton elkottázott valamit. Ezzel pedig a TDM leállt, vagy »billegni kezdett«, és csak az IP hálózat maradt állva, ami azonban túlterhelődött az extra forgalomtól, ez pedig érintette a rádiókommunikációt és a radaradatokat is” – írták a Tudásmorzsák a repülésről szerkesztői.
Hogy ezen túl mi történhetett a L3Harris Technologies-nél, nem tudni egyelőre.
