Hugo Chávez demokratikusan megválasztott elnök. 1998-ban választották elnökké, majd az általa bevezetett új alkotmány alapján a választók 2000-ben további hat évre megerősítették tisztségében. A jelenlegi ellenzék áprilisban puccsot robbantott ki ellene, amelynek során az elnök ellenfeleinek egy részéről akkor egyértelműen kiderült, hogy nem demokraták. Az elnököt két napra eltávolító puccsot az Egyesült Államok sokatmondó kelletlenséggel ítélte el. Egy megválasztott elnöknek azonban joga van megvalósítani elképzeléseit. Ha csak erről lenne szó, a külföldnek sem joga, sem lehetősége, sem indoka nem lenne bármit is tenni.
Venezuela esete azonban nem ilyen egyszerű. Hugo Chávez maga is puccsistaként kezdte a hadsereg tisztjeként, ami alááshatja hivatkozásait az alkotmányra.
Megválasztása után meghirdette a „bolívári forradalmat”, ami, ha jogellenesnek nem is tekinthető, súlyos torzulásokhoz vezetett, s megkérdőjelezte az elnök kormányzóképességét. Chávez forradalma az elnök és kliensei kezében összpontosította a hatalmat, miközben folyamatos fenyegetést jelentett az elnök ellenfelei számára. Chávez kormányzása az ország gazdasági helyzetének sem tett jót. Már a sztrájkok kirobbanása előtt visszaesett az ország gazdasági teljesítménye, a munkanélküliségi ráta 17 százalékra emelkedett. Chávez erőfeszítései, hogy a hadsereget a „bolívári forradalom” eszközévé változtassa, megosztotta és átpolitizálta az ország fegyveres erejét. A folyamatos és kiszélesedő konfrontáció logikusan vezetett a jelenlegi, már-már polgárháborús állapotokhoz.
[Népszabadság]
