Ma annyi modern, egyenesen high tech félnivalónk akad, hogy a jól bevált hátborzongató helyek és figurák szinte háttérbe szorulnak. De erre jó a halloween: moziban és szupermarketben, munkahelyi buliban és szállodában tolják elénk a megszokott motívumokat. A különös ünnep ősi népszokásokra vezethető vissza, a kelták így vették tudomásul a hideg és sötét évszak visszatérését. Miközben attól tartottak, hogy az élők és a holtak világát elválasztó, ezen az éjszakán igen vékonynak képzelt határon a halottak szellemei is visszatérnek…
Hogy a holtak mi okból szeretnék meglátogatni az élőket, annak végtelen sora van. A hiedelmek szerint azokról lehet szó, akik nem tudtak elköszönni az otthoniaktól, akiket méltatlanul temettek el, vagy nem teljesült az utolsó kívánságuk. De bosszúvágyra vagy bűntudatra is gyanakodni lehet. Akárhogy is, a szellemeket jobb távol tartani a mi világunktól, de előfordul azért, hogy az élők a saját elképzeléseik alapján igyekeznek kitalálni és teljesíteni a visszajáró lélek kívánságát, és ezzel helyreállítani a két világ közti egyensúlyt.
Faluban, kisvárosban ismertek voltak a családi – vagy az egész közösséget ért – tragédiák, a történeteket generációkon át mesélték. A híresebb kísértetek alakjai az igazán megrázó történetek nyomán születtek, olyanokról, akik szerelmi bánatuk miatt öngyilkosok lettek, vagy akik erőszakkal, fiatalon haltak meg. Ez utóbbiakról elfogadott nézet volt, hogy nem nyugodhatnak, és legalább addig, amíg éltek volna, vissza-visszalátogathatnak.
Hogy merre látták őket, arra is nyomban rátérünk, de pillantsunk előbb rá néhány szellemképes fényképre. Az elnevezés beszédes, de rendszerint meg lehet találni a magyarázatot, hogy miért romlott el egy felvétel: nem várt és tervezett fénysugár esett a lencsére, vagy bemozdulás okozott szokatlan látványt. Előfordult dupla expozíció is, ami lehetett véletlen, mert elakadt a film, vagy a fotós szándékos kísérletezésének az eredménye.
A rontott képeknek rajongói és gyűjtői is vannak, a Fortepanra is felkerült kétszáznál több ilyen fotó. Kimondottan szórakoztató megfigyelni a különleges színeket, szokatlan alakzatokat. A többször exponáltakon hosszan lehet böngészni a részleteket, az életlenek, a bemozdultak pedig sokszor mintha festmények volnának. És persze kincsesbányák azoknak, akik szellemeket, földöntúli üzeneteket keresnek.
Amikor megjelentek az első kamerák, az objektívet csalhatatlannak gondolta a közönség, és az erre fogékonyak biztosra vették, hogy a képeken fel-feltűnő nyugtalanító dolgok is léteznek, csak az emberi szem nem láthatja azokat. A jelenségben üzletet szimatolók idővel szerkesztett, szépen kivitelezett okkult képekkel rukkoltak elő. Véletlen dupla expozíció ma már nemigen fordul elő, de a babonák és hiedelmek ma is élnek.
Korábbi felhős cikkünkben már meséltünk arról az illuzórikus érzetről is, amikor arcokat, állatokat akarunk belelátni a felhőkbe. A pareidolia jelenségét az agyunk mintázatfelismerő képességének köszönhetjük, és ez „segíthet” abban, hogy a fényképhibákat szellemeknek lássuk.
Nos, a kelták bizonyára minden tőlük telhetőt megtettek, hogy elűzzék a szellemeket, de a bajok mégsem múltak el. A londoni Towerben két királynét is kivégeztek fiatalon és ártatlanul, a tömlöc őrei pedig úgy tapasztalták, hogy a lelkük aligha talált békére. Beatrice Cencit a 16. században a római Angyalvár hídnál végezték ki, miután megölte erőszakos apját. A szeptember 10-ről 11-re virradó éjjeleken a lány alakját máig látni vélik a híd angyalszobrai között.
A régi, félreeső vagy sajátos jegyekkel bíró épületekről – főleg, ahol haláleset is történt – nagyobb valószínűséggel terjednek kísértettörténetek, mint újakról – írja Mirjam Mencej egy, az Ethnographiában közölt cikkében. A szlovén etnológus szellemes megjegyzése szerint az „egy lélek sincs az épületben” kifejezés akár azt is jelentheti, hogy bár élő ember nincs az épületben, a holtak lelkei azért még ott lehetnek. A mezőhegyesi silótornyot bolondtoronynak hívják a helyiek, és a rossz emlékű – ma már megmentendő műemlékként számontartott – különleges épületre mászott föl sok öngyilkosjelölt.
És létezhet-e valamirevaló kastély kísértet nélkül? Vasszécsenyben, az Ó-Ebergényi-kastély üres szobáiból suttogást, folyosóin éjjelente lépteket hallottak a régiek. Egyeden 1924-ben megölték a kastély tulajdonosát, és a cselédség a felbőszült szellemtől tartva nem mert végigmenni a folyosókon, és a lámpákat sem merték eloltani. A Canal Grandéra néző, híres Palazzo Dario hosszú történetében pedig annyi gyanús haláleset bukkan fel, hogy a velenceiek inkább elkerülik a gyönyörű palotát.
Beteljesületlen szerelem, párbaj, öngyilkosság szerepel a siroki vár legendáiban, amelynek romos falain alkonyattájt ma is látni vélik az egykori várúrnő sziluettjét. Rossz híre van a Kolozsvár melletti Hója-erdőnek is. Az egyik – művészien bemozdult – Fortepan-kép egy múlt század eleji vidám kirándulást ábrázol, de az idilli hangulat csalóka: bár erről a korabeli sajtó nemigen írt, a szóbeszéd szerint egy pásztor és juhnyája egyszer nyomtalanul eltűnt a vadonban, a ’60-as évekből pedig ufókról és földöntúli lényekről szóló sztorik is maradtak fenn.
Azt is mesélik, hogy a Salgóvárral szemközti Kis-Salgón régen boszorkányok buliztak, innen ered a Boszorkánykő elnevezés. Amikor 1969-ben az éjféli boszorkánytánchoz gyújtott kis tüzekről érdeklődött a Nógrád Megyei Hírlap Torják Mátyás számadó juhásztól, ő elég logikus magyarázattal szolgált. A frissen megnyírt birka fázik, így éjszaka is mozog, aktív. Ezért a juhász is virraszt, és ahogy haladnak előre, apró tüzeket gyújt, felmelengetni átfázott csontjait a Boszorkánykő körül…
„Természetfeletti lénynek nevezek a magyar néprajzkutatás bevett terminológiáját követve minden nem létező, de létezőnek hitt, akár láthatatlan, akár valamilyen megnyilvánulásában érzékelhető, olykor látható, a hit szerint ember- vagy állatalakot stb. öltő lényt” – határozza meg a szinte meghatározhatatlant Pócs Éva néprajzkutató az 1979-ben írt A magyar néphit ún. természetfeletti lényei című tanulmányában.
Mivel a boszorkányokkal kapcsolatos hiedelmek egészen hasonlatosak azokhoz, amelyek a mindenszentek előestéjét is átszövik, így ők is helyet kaptak a halloweeni szimbólumok közt, ahogy a halottakra konkrétan utaló csontvázmotívum, és a kinézete, intelligenciája és részben dögevő életmódja miatt a holló is. Csoda-e, ha a hollókői vár eredetlegendájában hollóvá változott ördögfiak szerepelnek?
A keresztény ördögkarakter persze nem létezhetett az ünnep ősi formájában. Figurája az egyházi eredetű általánosítás hatására – minden rossz az ördög műve – lépett elő, és ma előkelő helyen szerepel a halloweeni díszek között. Gyakori a név megjelenése is. Prága ördögien gyors folyású csatornájától kezdve a baljós vagy rossz emlékű barlangok, utak, tornyok, sziklák nevén át egészen a budai Ördög-árokig, amely – korábbi cikkünkből kiderül – a kiszámíthatatlanságáról kaphatta a nevét. De innen ered Vlad Țepeș ragadványneve is, a dracul románul ördögöt jelent.
A törcsvári (román nevén Bran) várkastélyban, Drakula kitalált otthonában történteket mindannyian ismerni véljük. A hely hírnevéből a román idegenforgalom kaszálja a legtöbbet, már az 1980-as években „Dracula-túrákat szerveztek a Brassóhoz közeli várhoz a keményvalutával fizető nyugati horrorrajongóknak.”
Pár éve, a Bram Stoker-könyv megjelenésének 125. évfordulóján százak gyűltek össze vámpírnak öltözve az angliai Whitby-apátság romjainál. A rémtörténetben itt köt ki Drakula hajója és kezdődnek az angliai jelenetek. A Fortepan képeslapra illő fotót őriz a városról, éppúgy, ahogy az erdélyi Besztercéről is. A regényben Jonathan Harker ügyvéd útközben itt, a korábban sosem létezett Arany Korona szállóban száll meg, mielőtt továbbindulna a gróf kastélyába.
Mi inkább tegyünk most le az utazásról, a hiedelmek szerint ezen az estén nem szabad, mert nem biztonságos útra kelni. Ha mégis, legalább öltözzünk jelmezbe, és legyen nálunk töklámpás, azt nem bírják a kísértetek.
Az íráshoz korabeli napi- és hetilapok cikkeit használtuk fel, amelyeket az Arcanum Újságok segítségével szemléztünk.
Írta: Lukács Zsolt | Képszerkesztő: Virágvölgyi István
A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/kisertetek
Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail-címre!
