Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy terv, írunk a tények ismeretében valami könnyed kis szatírát a Matolcsy családról, apákról és fiúkról vagy a kiskakasról meg a kettőszázhatvanhatmilliárd-ötszázmillióról, ám menet közben, talán a nosztalgia hatására kicsit elszomorodtunk, pedig nyilván úgy kezdődött volna, hogy volt a világon egy szegény (?) asszony, annak volt egy kiskakasa, kapirgálj csak, kakaskám, holmi falat akad tán. Csak ott keresgél, csak ott kapirgál, egyszer talál kettőszázhatvanhatmilliárd-ötszázmilliót, és így tovább, de elment a kedvem az egésztől, amikor jobban belegondoltam, hogy ki volt ennek a kiskakasnak az édesapja, aki 2016-ban –, amikor a kiskakas a kapirgálása közben a kettőszázhatvanhatmilliárd-ötszázmilliót megtalálta – még élt, rendezett körülmények között, 86 éves volt, szoros családi kötelékekkel, gondolom én, de persze, ki tudja, ki tudhatja!
A producer egy filmvállalkozás művészeti és gazdasági tevékenységének együttes felelőse, mondta magáról idősebb Matolcsy György, aki 1951-ben Újhelyi József hívására került a filmstúdióhoz. Jogot tanult az egyetemen, azután a Számviteli Főiskolán is szerzett diplomát, de a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőri szakának, az ELTE Bölcsészettudományi Karának, és a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemnek is volt hallgatója. Olyan foglalkozásra vágyott, amelyben a kulturális, a jogi, a gazdasági és a technikai tevékenység összefonódhatott. 1954-től öt éven át az akkor még egy osztályba tartozó szinkron- és rajzfilmrészleg felelőse volt, majd 1959-ben, amint a két terület önállósult, kizárólag rajz- és animációs filmmel foglalkozott. Ekkor fia, a későbbi jegybankelnök, ötéves volt.
