A Clarín visszaemlékezése szerint az Argentinos Juniors szurkolói nagyon várták ezt a pillanatot, hiszen egyrészt ismerték az utánpótlásban káprázatosan futballozó kölyköt, aki a felnőtt meccsek szünetében dekázással szórakoztatta őket.
Egy piros lap miatt várnia kellett
A debütálása már 1975-ös bajnokságban bekövetkezhetett volna, amikor a River Plate – az aranyérem küszöbén – az utolsó előtti fordulóban a profi labdarúgók sztrájkja miatt az ifjúsági csapatával állt ki az Argentinos Juniors ellen. Emiatt aztán a hazaiak is bedobtak pár fiatalt, és ugyan Francisco Campana edzőnek javasolták Maradona szerepeltetését, végül azt mondta, egy 14 éves kissrácot nem tehet ki annak a veszélynek, hogy megégesse.
Aztán 1976 szeptemberében ismét közel került az első osztályú bemutatkozáshoz, ám végül saját maga hiúsította meg azt. A történet tökéletes lenyomata a személyiségének: az Argentinos a Vélez otthonába látogatott, Diego pedig a harmadik csapat mérkőzésén lépett pályára. Ott azonban összeveszett a játékvezetővel, akinek azt mondta, »Katasztrófa vagy!«, így piros lapot, és öt mérkőzésre szóló eltiltást kapott, ami elodázta a bemutatkozását a felnőttek között.
Egy híres kötény
A nagy bemutatkozásra így 1976. október 20-án került sor, és tudta is, hogy megkapja a lehetőséget, a hét közepén ugyanis edzője megsúgta neki.
A keddi edzésen az edzőm, Juan Carlos Montes odalépett hozzám, és azt mondta, a kispadon kezdek, de készüljek, mert be fog cserélni. Torkomban dobogó szívvel rohantam haza, hogy elmondjam az öregemnek és anyámnak. Két másodpercen belül Villa Fiorito minden lakosa mindent tudott. Azt, hogy másnap játszom!
– emlékezett rá vissza Maradona.
A szünetben azzal az intelemmel küldte pályára edzője Rubén Giacobetti helyére, hogy játsszon, ahogy tud, és ha sikerül, azért osszon ki néhány kötényt! Maradona ezt tette, szinte első labdaérintésre befűzte ellenfelét, a közönség pedig tombolt a lelátón.
Halhatatlanság felé
A mérkőzést a Tallares megnyerte 1-0-ra, de ez utólag már csak egy eredmény – ahogy a Clarín írta,
Diego azon a szerdai délutánon, La Paternalban elindult a halhatatlanság felé vezető úton.
Az Argentinos Juniors 1980-ig erősítette, ez idő alatt 166 mérkőzésen 111 gólt szerzett. A klub stadionja – amelyet azóta újjáépítettek – ma már az ő nevét viseli.
