Mint volt politikus, tökéletesen megértem Magyar Pétert. Elképesztően igazságtalan érzés lehet, ha két év kőkemény küzdelem után az Orbán-rendszer által itt hagyott romokon kell szembenézni a költségvetés valóságával.
Mint egyszerű Tisza-szavazó is tökéletesen értem a helyzetet. Magas hiány, magas adósság, brutális hitelterhek. Kb. minden fontos ágazat padlón. Az egyik vagy a másik kézbe kell harapni a költségvetés tervezésénél. Dühítő.
Mint állampolgár is fel tudnám sorolni az ezer prioritást is, amire kell pénz, és, ha körbenézek a környezetemben, a cégemben, az utcán, a gyerekeim iskolájában, a kórházban – számtalan megoldatlan gondot látok. Rengeteg, állam által magára hagyott életet, oligarchák miatt kifosztott országot.
A 680 ezer forint alatti adócsökkentésnek, a vagyonadónak, a családi pótlék emelésnek, a zöldebb fordulatnak, a lakhatási elképzelések egy részének.
Őszintén tudok empatizálni Magyar Péterrel és a hihetetlen feladatával. Néha még abban is örömömet lelem, amikor egy csattanós kommenttel odapörköl valamelyik fideszes politikusnak, akinek felelőssége van azért, ami ebben az országban 16 évig ment. A rombolásért.
De akkor már nem tudok örülni, amikor a komment nem az elithez szól, nem azokhoz, akik okozták, hanem, akik elszenvedik a bajt. Merész állítás, de az volt Magyar Péter első igazán rossz kommentje, amit a szociális területen dolgozók szakszervezetének posztjához eresztett meg. Oda, ahol egyszerűen egy videóban kivágták Magyar Péter mondatait a szociális dolgozók béremeléséről.
Így szól a komment:
Évtizedek óta nem volt ekkora béremelés, adócsökkentéssel, családi pótlék duplázással. Egy kivéreztetett költségvetés mellett…
Magyar Péter többek között ezeket a válaszokat kapta:
