2013 májusában, alig egy héttel a pénzügyi év zárása előtt a Manchester City csaknem 10 millió fonttal lógott túl az UEFA pénzügyi fair play szabályában megszabott határértékhez képest. Mások talán pánikoltak volna, de nem úgy a manchesteriek: pillanatokon belül megszülettek a módosított „szponzori” szerződések, utólagos bónuszok kerültek a képletbe már lezajlott események és egy amerikai túra kapcsán – mindezt úgy, hogy az állítólagos szponzorokat a klub meg sem kereste. A gond, mintegy varázsütésre, megoldódott.
A trükkre a Premier League által megbízott, független vizsgálóbizottság által nyilvánosságra hozott 40 oldalas jelentés indoklása hívta fel a figyelmet. A dokumentum hosszasan, bizonyítékokkal alátámasztva állítja:
A vizsgálat a klubot 115 ellene felhozott vádpont közül 114 esetben találta elmarasztalhatónak – más kérdés, hogy megállapításai egyelőre nem jogerősek, a City fellebbezett, az esetleges szankciókról pedig csak később születik majd döntés.
A sejk, akit szponzornak hazudtak
