Már az első kezelt beteg esetében (aki maga is orvos volt) sikert könyvelhettünk el, az operálhatatlan prosztata tumort 1 hónappal a diagnózis után már nem lehetett kitapintani. A beteg konvencionális kezelése még meg sem kezdődött, amikor a csökkentett deutériumtartalmú víz fogyasztásának köszönhetően már 2 héten belül javultak a vizelési problémák, és csökkent a beteg tumormarker értéke (PSA, prosztata specifikus antigén). A beteg az elmúlt tíz évben is tünet és panaszmentes maradt. Amikor annak idején elmeséltem az esetet egy befolyásos, a daganatgyógyászat területén ma is meghatározó szakembernek, azt a tanácsot adta, hogy inkább ne mondjam el senkinek, mert akkor a „láthatatlan falakat még magasabbra emelik”. Fiatal, lelkes kutatóként értetlenül fogadtam a tanácsot, hiszen azzal a hittel kezdünk el dolgozni, hogy a világ racionális, közös a cél, hogy a daganatos betegségeket gyógyítani tudjuk. Miféle falakról lehet hát itt szó, és kinek állhat érdekében ilyeneket emelni? Tizenkét év során az eredmények köre egyre bővült, csak az értetlenségem maradt változatlan: miért állnak még mindig a falak, és hol tarthatnánk nélkülük? Miért az ellenállás a kutatási eredmények, a klinikai vizsgálatok, a törzskönyvezett állatgyógyszer ellenére, amit két éve jó eredménnyel alkalmaznak az állatorvosok daganatos kisállatok kezelésére? Kik és miért emelnek falakat, kit és mi ellen védenek? Vannak persze falat „emelő” és „bontó” hatások. A feladat „egyszerűnek” tűnik, legyen a falat bontó hatásokból minden nap egy kicsivel több, így a fal magassága csökenni fog. Ha az ember elég kitartó, és az eredők jó irányba mutatnak, akkor talán az is elérhető, hogy a fal teljesen elfogy, vagy annyira alacsony lesz, hogy át lehet már látni a túloldalra. Mára már nyilvánvalóvá vált, hogy előítéletek, szakmai konformizmus, felületesség emelte a fal magasságát. Sokat javít a helyzeten, hogy az információ mindenki számára hozzáférhető, egyre több eredmény támogatja az alapfeltételezést, és a legfontosabb talán, hogy a érintettek, az onkológusok és a betegek érezzék és tudják, hogy az információ, amit kapnak, valós és megalapozott. Annak érdekében, hogy ezt biztosítsuk, számos publikációt adtunk közre, konferenciákon vettünk részt, eredményeinket könyv alakban is kiadtuk. Ma már egyre többen „bontjuk a falakat”, a gyakorló orvosok körében egyre nagyobb a téma támogatottsága, de a falak még mindig állnak, és mindaddig nem dőlnek le, amíg a szakhatóság el nem ismeri a deutériummegvonás daganatellenes hatását. A fal magasságát emeli, ha a formai elemeket a tartalmi elemek fölé helyezik. A gyógyszer-engedélyeztetés formai elemei indokoltak és létjogosultságukat nem kell magyarázni, de nem „elhanyagolható” az a tény sem, hogy a deutériummegvonásnak daganatellenes hatása van. A formai elemeket úgy feltüntetni, mintha azok a tartalmi részhez tartoznának, indokolatlan és megtévesztő. A Dd-víz alkalmazása egy tudományos felismerésre épül: a természetben megtalálható deutériumnak meghatározó szerepe van a sejtekben lejátszódó folyamatok szabályozásában. Ezt bizonyítják a sejttenyészetekkel, növényekkel, egerekkel, kutyákkal, macskákkal és embereken végzett vizsgálatok, a törzskönyvezett állatgyógyszerrel szerzett kétéves tapasztalat. A fal egyik sajátossága, hogy nem tudni, mikor dől le. Álltak már olyan falak a történelemben (a tudománytörténetben is), melyekről építői úgy gondolták, hogy az idők végezetéig állni fognak, mégis ledőltek. Addig is, amíg azon munkálkodunk, hogy itthon ledöntsük, a világ más pontjaira is eljuttatjuk az információt. Az Akadémiai Kiadó gondozásában tavaly megjelent a „Győzzük le a rákot!” c. könyv angol kiadása, amit ezévben egy amerikai kiadó is megjelentet. Folyamatban van a könyv japán és spanyol nyelvre történő fordítása is. Lehet, hogy a falakat nem is muszáj ledönteni? Talán megkerülni, sőt akár átlépni is lehet, csak fel kell nőni hozzá.
