Deák Bill Gyula halála előtt kilenc nappal adott interjút a hot! magazinnak; ebben a tervezett turnéjáról, felesége elvesztéséről és saját örökségéről is beszélt.
A tervezett Rossz vér turnéval kapcsolatban elmondta, hogy mindig örül, ha olyan emberekkel állhat egy színpadon, akikkel zeneileg és emberileg egyaránt jól érzik egymást. Arra a kérdére, hogy hatvan év után mi sarkallja még a további fellépésekre, így válaszolt:
Tényleg nagyon régóta csinálom, sajnos a kor már fogott rajtam. Az embernek mindenekelőtt szeretnie kell ezt az egészet. Ha nem szeretném a zenét, a színpadot és az embereket, akkor ennyi éven keresztül biztosan nem tudtam volna csinálni.
A Bors által teljes egészében közzétett interjúban kérdezték arról is, mit szól hozzá, hogy az újabb generációk is szeretik a dalait. Az énekes erre azt mondta, nagyon örül, ha fiatalokat lát a koncertjein.
„A hitelesség a legfontosabb: az ember ne akarjon másnak látszani, mint aki valójában. Mondták már nekem azt is, hogy miért nem megyek a Rózsadombra. De minek mennék? Én nem vágyom oda; Kőbányán érzem jól magam, ide tartozom.” A kisugárzás mellett, úgy véli, a jó dalok és szövegek a kulcs: kiemeli, hogy olyanokkal dolgozott együtt, mint Hobo, Horváth Attila vagy Koltay Gergely, akik nagyon erős szövegeket alkottak.
Nagyon sok olyan ember ment el mellőlem, akit szerettem, és akivel jóban voltam
– fogalmazott az interjúban, amiben másfél évvel ezelőtt elveszített felesége is szóba került: „Negyvenöt év nagyon hosszú idő, gyakorlatilag egy egész élet, úgyhogy ezen nem lehet csak úgy túllépni. A mai napig része az életemnek. A gyerekeim nagyon sokat segítenek: ideköltöztek hozzám, mert nem akarták, hogy egyedül maradjak, és teljesen összeroppanjak. Így sokkal könnyebb.”
Nagyon jó érzés, hogy ilyen családom van. Együtt vagyunk, segítenek a mindennapokban. A menyem főz, a fiam intézi, amit kell. Ilyenkor érzi igazán az ember, milyen sokat jelent a családi szeretet. Nemrég elmentünk együtt egy hétre Törökországba pihenni, de ott is velünk volt lélekben a feleségem. Vittük magunkkal a képét és más dolgokat is. Nagyon mély szeretet volt közöttünk, ezt a veszteséget semmivel nem lehet pótolni.
Hogyan emlékezzünk rá?
Arra a kérdésre, hogy van-e még olyan álma, amit mindenképpen szeretne megélni, Deák Bill Gyula azt mondta:
A legfontosabb, hogy lássam felnőni az unokáimat, lássam, hogy családot alapítanak, hogy megtalálják a helyüket az életben.
Ennél többet nem is kívánhatok. Zeneileg pedig van egy új anyagom, amely már régóta készül. A szövegek megvannak, Horváth Attila írta őket, és a zenéket is kollégák és barátok szerezték hozzá, úgyhogy most már az lenne a következő lépés, hogy stúdióba vonuljunk, és én felénekeljem a dalokat.
Azt is megkérdezték tőle, hogy milyen örökséget hagy majd maga után, mit szeretne, hogyan emlékezzenek rá. „Nehéz erre úgy válaszolni, hogy az ember ne tűnjön nagyképűnek. Én azt gondolom, azért tettem már annyit ebben az országban, hogy maradjon utánam valami. Rengeteg dal készült, és nagyon sok olyan produkcióban vehettem részt, ami ma már a magyar rockzene történetének része” – mondta.
Az István, a királyon kívül játszottam és énekeltem más rockoperákban is, színházban is rengeteget szerepeltem, és úgy alakult, hogy filmekben is feltűntem. Aztán ott vannak azok a nemzetközi találkozások, amelyekre különösen büszke vagyok. Játszhattam Chuck Berryvel – ez a mai napig az egyik legnagyobb élményem. Elmondták neki, hogy honnan származom, ő pedig nem akarta elhinni, hogy egy magyar bluesénekesnek ilyen hangja van. Ennél nagyobb dicséretet ebben a szakmában nehezen tudnék elképzelni.
Nyilvános lesz a temetés
Az énekes hirtelen szívhalál következményeként hunyt el. Halálhírére döbbenten reagáltak a pályatársak. Régi zenésztársa, Hobo egy elmaradt együttműködésről írt, Presser Gábor pedig lapunknak idézte fel utolsó közös fellépésük emlékét, ami benne is mély nyomokat hagyott.
A család nemrég bejelentette, hogy nyilvános temetést tartanak, a részletek itt olvashatók.
Hét évvel ezelőtt Nagy József kollégánk készített terjedelmes interjút a zenésszel:
