Amikor egy pár azt mondja, hogy nincs szex, a probléma sosem maga a szex. Arról van szó, hogy kik ők emberként, és hogyan működnek együtt abban a kapcsolatban
– válaszolja Lacsny Éva szexuálterapeuta kérdésünkre, hogy milyen tünetek jellemzik a leggyakoribb kapcsolati problémát.
A popkultúrában gyakran találkozunk azokkal a nőkkel, akik észrevétlenül váltak a saját párjuk anyjává; gondoljunk csak a Született feleségek pedáns Bree Van de Kampjére, vagy a Jóbarátokból ismert kontrollmániás Monica Gellerre.
Bár a filmek és szitkomok szerethető kliséként kezelik a kapcsolati dinamikák eltolódását, a mindennapokban megjelenő problémák korántsem mókásak.
Mi is az a párkapcsolati parentifikáció?
Lacsny Éva úgy fogalmaz, hogy ez a dinamikai aszimmetria idővel alakul ki, általában az összeköltözést követő években. Az, hogy a ki melyik szerepmintát veszi fel, a szexuálterapeuta szerint egyén függő, mégis a leggyakoribb példa, hogy a nő válik a kapcsolatban az „anyává”. Ez az eltolódás okozza, hogy a nő egyre kevésbé tud erotikus partnerként tekinteni a párjára.
Amikor a nő elkezd érzelmileg kivonódni a kapcsolatból, megnő a kettejük közötti távolság. A férfi ezt megérzi, és egyre többször próbál szexuálisan kezdeményezni. A túlterhelt nő azonban gyakorta visszautasítja. Hogy bizonyítsa, mégis szükség van rá, a férfi még inkább vágyik a testi intimitásra, a szexen keresztül igyekszik visszaigazolni, hogy még férfi ebben a kapcsolatban. A nő ezt úgy éli meg, mintha a társa csupán a saját szükségletei kielégítésére használná. Ebben a folyamatban kölcsönösen sérülnek.
Kapcsolati terhelés
A szexuálterapeuta rávilágít, hogy a párkapcsolati egyensúlyvesztés nem pusztán a mosogatás vagy a porszívózás elmaradásából fakad. Három módon tudjuk terhelni a partnerünket egy kapcsolatban, a szülői szerepbe ragadás akkor válik elkerülhetetlenné, ha mindhárom szempontot az egyik fél teljesíti:
