Sok mindent gondolhatunk a mesterséges intelligenciáról. Láthatjuk benne a világ – és sok szakma – végét, a munkánkat megkönnyítő eszközt, megoldást a magányra, önámítást.
Vagy egy jó lehetőséget a kísérletezésre.
Az AI-hoz köthető gyász összes fázisán átmentünk már mi is, ám most igyekeztük más oldaláról körüljárni a témát. Mégpedig úgy, hogy kipróbáltam, milyen az, amikor a ChatGPT ajánl filmet egy teljes héten át. Eközben pedig igyekeztem nem arra gondolni, mennyit pusztítottam a környezeten az üzenetváltások során.
Ez önmagában egy izgalmas emberkísérlet, de azért arra is választ kerestem, valójában mennyire hatékonyan térképezi fel az ízlésünket a csetbot, és hány olyan filmet ajánl, ami később a kedvenceim közé is bekerülhet.
Az eredmény?
Anélkül, hogy felvenném Will Smith acsarkodó attitűdjét az Én, a robot elejéről: mindenképp meglepő.
Mondd meg, mit szeretsz, és megmondom, ki vagy
Hét nap, hét film – ezt a kihívást vázoltam a ChatGPT-nek az emberkísérletünk első napján. Ahogy arra számíthattunk, a digitális beszélgetőtárs a tőle megszokott, programozott kedvességgel reagált.
Mivel ötletem sem volt, hogyan kell belefogni egy ilyen kísérletbe, kiadtam neki feladatként, hogy írja meg, milyen alapvető információkra van szüksége, mielőtt bármibe is belefognánk, hogy a hét folyamán a személyes preferenciáim szerint finomhangolja a filmajánlásokat. Így szedtem össze neki:
- Az 5 kedvenc filmemet.
- Az 5 kedvenc színészemet.
- Azokat a műfajokat, amiket egyáltalán nem szeretnék nézni.
- Azokat a témákat, amiket szintén nem szeretnék látni a filmekben.
- És hogy vannak-e preferenciáim időtartamot, nyelvet, és popularitást illetően.
Az ember agya hajlamos rövidzárlatot kapni, amikor fel kell sorolnia bármiből a kedvenceit, mégis meglepő gyorsasággal vágtam oda neki a Született gyilkosokat, a Donnie Darkót, a Megszállottságot, a Shop Stopot, valamint Az ördög ügyvédjét.
Színészek közül kedvenceimként jelöltem Woody Harrelsont, Willem Dafoe-t és Ewan McGregort, az újonnan és megérdemelten felkapott Jessie Buckley-t, és a sokszor nepobabynek titulált, ám ennek ellenére szívemhez nőtt Margaret Qualley-t. Műfajok közül kilőttem a musicalt, amit színpadon szeretek látni, képernyőn már kevésbé. Ismertség és nyelv szempontjából szabad utat adtam neki, az időtartamot viszont 2 és negyed óra körül maximalizáltam.
(2002)
Már itt ért egy, a kellemes és az ijesztő határán billegő meglepetés, mikor mindebből a ChatGPT képes volt leszűrni, hogy:
