Hiába van hajnal négy, egyetlen álmos tekintet sem pislog a zöld és sárga csíkokkal körberagasztott rohamsisakok karimája alól. A gépfegyvereket markoló gyalogosok egytől egyig újoncok – a kiképzés végén életükben először, ma reggel viszik ki őket az első vonalba.
Egy kramatorszki udvaron gyülekeznek, mindenkinél 20-30 kiló felszerelés van, egyikükön lóg, a másik lerakja, és azon ülve szívja el a sokadik szál cigarettáját.
Mindenkinél van elsősegélycsomag? Nyissátok ki!
– lép eléjük Sztromnij, a tapasztalt felderítő, akinek az a dolga, hogy a csatatéren járatlan újoncokat elvezesse a pozíciójukig.
A koreográfia szerint két körben, Druzskivkáig fogja elvinni őket egy Szpartan páncélozott csapatszállító jármű, onnan pedig gyalog folytatják az utat.
Bár az oda-vissza út Sztromnijnak elméletileg nem tart majd tovább három–négy napnál, nála senki sem tudja jobban, hogy erre nincs garancia.
Egyszer 354 napra ragadt a fronton. Ez egyébként még nem is a dandárrekord.
