A hétvége már a baleset előtt is szokatlan előjelekkel szolgált. Ahogy a Kurier visszaemlékező cikke írta, Lauda felesége, Marlene a verseny előtti éjszaka éppen tüzes balesetről álmodott, a boxutcában pedig egy szurkoló Jochen Rindt sírjának fotóját nyomta a kezébe. (Rindt a sportág egyetlen posztumusz világbajnoka, aki az 1970-es olasz nagydíj időmérő edzésén szenvedett halálos balesetet.)
Helmut Zwickl, a Kurier riportere pedig elmondása szerint még a hét elején végigjárta Laudával a pályát egy Fiattal, és a 10. kilométernél a pilóta megjegyezte, hogy ott egy esetleges baleset esetén semmi esély nem maradna a túlélésre.
Lauda augusztus elsejének reggelén értesült a Reichsbrücke-híd összeomlásáról, hogy aztán délután 2.23-kor, kevesebb, mint tíz órával később maga is egy tragédia kellős közepén találja magát.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Lauda 20 km/h
A Nürburgring eredeti formájában (Nordschleife), 22,8 kilométer hosszú volt, és a világ egyik legérdekesebb versenypályájának számított. De egyben az egyik legveszélyesebbnek is. Már jóval a baleset előtt vita folyt arról, hogy a Jackie Stewart által csak Zöld Pokolnak (Grüne Hölle) pálya egyáltalán alkalmas-e a Forma-1 számára.
A pályát ugyanis húsznál is több éles, vakkanyar tarkította, hirtelen szintkülönbségek váltogatták egymást, és olyan hosszú volt, hogy gyakran előfordult, amíg egyik felén sütött a nap, a másikon zuhogott az eső. A pályát a hossza és jellege miatt szinte lehetetlen volt kellően biztonságossá tenni, és a mentőknek is túl hosszú időbe telt, mire odaértek a balesetek helyszínére.
Lauda tagja volt annak a versenyzői bizottságnak, amely hónapokkal a verseny előtt szavazott arról, hogy megrendezzék-e a nürburgringi futamot. Ő ellene volt, de leszavazták, sőt, a szurkolók egy része gyávának bélyegezte, még olyan transzparenst is kapott, amelyen ennyi állt:
Lauda 20 km/h.
