Ökörnyálként lengenek és ezüstösen csillognak a fák ágai közt a lelőtt orosz drónok után maradt kilométer hosszúságú optikai kábelek Herszonban. Romok között, kerítéseken át, udvarokba be- és kikacskaringóznak, emléket állítva minden egyes próbálkozásnak, hogy a városból kiszárítsák az életet.
A folyó mentén fekvő megyeközpont árnyéka egykori önmagának, az oroszok a visszavonulásuk óta mindent eszközt bevetnek azért, hogy állandó drón- és tüzérségi csapásokkal evakuációra kényszerítsék a lakosságot – ha már az övék nem, akkor az ukránoké se lehessen.
Legveszélyesebb rész a folyópart mentén elterülő városrész, amit csak vörös zónaként emlegetnek. A járdát itt felveri a gaz, az évek óta nem sepert falevelek közt töltényhüvelyek, kiégett drónalkatrészek és akkumulátorok hevernek, melyek épp Jevhen és Szerhij, a járőröző ikerpár munkáját dicsérik.
Az ő dolguk, hogy az ukrán hadsereg gyalogosaiként észleljék és a puskájukkal lelőjék a folyó fölött átrepülő drónokat, mielőtt azok a sűrűbben lakott belváros fölé érnének.
Inkább a lábad elé nézz, mint az égre! Ágyúval szórják a mézeskalácsokat
– magyarázzák azokra a tenyérnyi méretű, mézes puszedlire hasonlító aknákra célozva, amelyekkel rendszeres időközönként teleszórja az utcákat az ellenség.
