A mögöttünk álló esztendő igen keserves volt a lakossági szegmensre koncentráló autókereskedők számára: egyes felmérések szerint tízből négy magán-márkakereskedés azonnal eladná cégét, ha lenne rá vevő. A vállalatok által vásárolt autók száma ugyanakkor tavaly is dinamikusan nőtt – az értékesítések közel harmada már e körbe tartozik.
A céges vásárlások meglódulását adószakértők azzal is indokolják, hogy az APEH által indított vagyonosodási vizsgálatok egyik alapját éppen a magánszemélyek tulajdonában lévő autók nyilvántartása adja: egy tízmilliós autót aligha lehet törleszteni, fenntartani a minimálbér két-háromszorosából. Egy cég megfelelő bevétel és nyereség esetén „hihetőbben” tudja igazolni a forrásokat az APEH-revizorok előtt.
Ijesztő összegek
Ha már autóvásárlásra adtuk a fejünket, érdemes végiggondolni, hogy milyen jármű lenne a leginkább megfelelő igényeinknek – és pénztárcánknak. „Tízéves Volkswagen Transporterem 240 ezer kilométer után is tökéletesen végzi a munkáját, de elgondolkodtam, hogy esetleg egy újra cserélem” – mondja Zuschlag Zoltán műkőkereskedő. Amikor azonban megkapta az új típus hétmillió forintra rúgó árajánlatát, inkább lemondott a cseréről: „Az új autó nekem csak presztízskérdés lett volna, felesleges pénzkidobás, hiszen a jelenlegi is elvégzi ugyanazt a feladatot – lényegesen olcsóbban.”
Az is elrémisztette, amikor meglátta a több százezer forintra rúgó szervizdíjakat. Márpedig egy új autó esetében „kötelező” a márkaszervizzel végeztetni a munkát, hiszen ennek hiányában elvész a garancia.
Nemcsak megtartani érdemes a használt autót, hanem megvásárolni is. A személyautók között hatalmas a kínálat, s csak tovább növelik a bankok, lízingcégek által a törlesztés elmaradása miatt visszavett járművek. Igaz, ezek jó részét a pénzintézetek belső, zárt aukciókon, nagyobb csomagokban kínálják, és kereskedők veszik meg, de kis szerencsével még így is találni jó ár-érték arányú vételt.
A kisteherautók esetében is hasonló a helyzet, miután számos fuvarozócég, futárszolgálat kötelezően cseréli járműparkját három év vagy 200 000 kilométer futásteljesítmény felett. Egy-egy megkímélt példány további évekre tehet jó szolgálatot új tulajdonosának.
Adózási szempontból a használt autó is ugyanúgy amortizálható, mint az új, s az is teljesen mindegy, hogy magánszemélytől vásároljuk vagy cégtől. Az amortizációs idő öt év, s teherautó esetén a költségszámlák áfatartalma visszaigényelhető – kivéve az üzemanyagot.
Hitel vagy lízing?
„Százmillió forint éves fogalom felett az ember nem engedheti meg magának, hogy olcsóbb autóval keresse fel viszonteladóit, mint amilyennel ők járnak” – mondja Bódis Ákos, a Sunbelt Software ügyvezető igazgatója. Új autó vásárlásánál már érdemes alaposan körbenézni a piacon. Egyrészt a felső középkategóriás járműveket jelentős árréssel kínálják a kereskedők, másrészt akár két autó esetében is adnak flottakedvezményt.
„A kiválasztott Audi modellt a kereskedésben 8 százalékos kedvezménnyel kínálták – mondja az ügyvezető –, a dilemmát inkább az okozta, hogy hitelre vagy operatív lízing formájában vásároljak.” Az operatív lízing nem új keletű a magyar piacon, korábban tartós bérletként ismerték. Az a lényege, hogy az üzembentartó a bérbeadó (általában autókölcsönző), a tulajdonos pedig egy finanszírozó pénzintézet. Ebben az esetben egy szolgáltatást veszünk igénybe – s egészen a múlt év végéig ez azzal az előnnyel járt, hogy a szolgáltatás áfatartalmát visszaigényelhettük –, míg a cég nevére vásárolt személygépkocsi esetében ez nem volt lehetséges.
Az operatív lízing további előnye, hogy nem rontja a cash-flow-t, hiszen 10 százalék kezdő befizetés után csak havi bérleti díjat kell fizetnünk, a számla tartalmát költségként leírhatjuk, míg a bérbeadó vállalja az üzemeltetést (így: a szervizbe történő bejelentést, a téli-nyári gumicserét és -tárolást, a biztosítást és a teljesítményadót), valamint a flottakezelők nagyobb kedvezményt kapnak a kereskedésekben, amelyet továbbadnak az ügyfélnek.
Ezzel szemben a készpénzes beszerzés esetén csak amortizálni tudjuk a gépjárművet. Európában az évtized első felében a készpénzes vásárlás aránya 58 százalékról 51 százalékra esett vissza, míg az operatív lízing 21 százalékról 29 százalékra nőtt.
Nem csökkent a díj
„Kényelmes szolgáltatás az operatív lízing, de kissé borsos az ára”– mondja Boros Eszter adószakértő. Tény, hogy sok kockázatot levesz az ügyfél válláról – például lopás esetén sem kell önrészt fizetnie, rendkívüli meghibásodáskor pedig nem kell a javítással foglalkoznia, konstrukciótól függően csereautót kap azonnal. Végigszámolva mégis sok ügyfél arra a következtetésre jut, hogy ugyanannyit kell fizetnie a havidíjban, mintha hitelre venne autót, csakhogy a futamidő végén nem övé a tulajdonjog – vagyis a használt autó maradványértékével szegényebb lesz.
Az adószakértő szerint azt érdemes végigszámolni, hogy a jármű(park) üzemeltetése mennyi időt követel meg (esetleg egy külön embert?). Akkor érdemes csak operatív lízinget, illetve flottaszolgáltatást igénybe venni, ha a ráfordított idő bekerülési költsége magasabb a szolgáltatások díjánál.
Ráadásul a várt havidíjcsökkenés is elmaradt: 2008. január 1-jétől már a flottakezelők igényelhetik vissza a gépjárművek áfáját – ez egy tízmilliós autó esetében 2 millió forint. Sokan abban bízva halasztották erre az évre megrendeléseiket, hogy ha nem is 20 százalékkal, de némileg olcsóbb lesz a díjszabás. Ezzel szemben az árak inkább emelkedtek.
Kisebb járműpark esetében érdemes megfontolni használt autó vásárlását is. Egy jó állapotú autót négy év és 100 ezer kilométer futás után akár az új autó listaárának 35–40 százalékáért is kifoghatunk.
