Mohos Zsófiának ítélték oda az idei Hemző-díjat. A négy finalista – Mohos mellett Bede Kincső és a 24.hu két fotóriportere, Mohos Márton és Varga Jennifer – munkásságáról ebben a cikkünkben számoltunk be egy-egy képválogatással együtt.
„A Magyar Néprajzi Lexikon meghatározása szerint a tradicionális parasztgazdaság alapvető mozgatórugója az önfenntartás, a javak kényszerű megtermelése és a piacra szánt alkalmi kisárutermelés volt. A 19-20. század fordulóján a Kárpát-medence lakosságának mintegy harmada még a természet körforgásához igazodva, a földből és a mezőgazdasági munkából élt. Mára ez a fizikai megpróbáltatásokkal teli életforma eltűnőben van: a statisztikák szerint a hazai agrárágazatban dolgozók mindössze tíz százaléka negyven év alatti, a generációváltás elmaradása pedig egy ősi tudás végleges elvesztésével fenyeget” – írja Mohos Zsófia.
Fotográfusként sorozatomban az eltűnő paraszti világot és a velünk élő hagyományok utolsó képviselőit kutatom. Olyan tájakat és közösségeket keresek, ahol a gazdálkodás nem egy letűnt kor romantikus emléke, hanem a jelen valósága: egyszerre örökség és a mindennapi biztonságot nyújtó megélhetés.
„A képek az ember és a föld megbonthatatlan, ugyanakkor napjainkban egyre törékenyebb kapcsolatát vizsgálják egy olyan korszakban, amikor a kiszámíthatatlan időjárási viszonyok folyamatos alkalmazkodásra kényszerítik a földből élőket. Miként formálja át a 21. század az ember önképét, hagyományainkat és közös jövőnket? A sorozat azokat a családokat, fiatalokat és közösségeket mutatja be, akik ma is a földből élnek, megőrizve és továbbörökítve egy darabot abból a világból, amely lassan már csak az archívumokban létezik.”
