A láthatatlan családi örökség
A transzgenerációs traumák lényege, hogy a múlt sebei nem tűnnek el nyomtalanul. Grób Franciska pszichológus szerint a mechanizmus hátterében egy nagyon összetett családi dinamika áll:
A transzgenerációs traumák jelensége arra utal, hogy egy családban átélt, feldolgozatlan veszteségek, félelmek vagy traumatikus események érzelmi lenyomata nem feltétlenül áll meg annál a személynél, aki eredetileg átélte azokat. Ezek a mintázatok gyakran továbbadódnak a következő generációknak – sokszor kimondatlanul, tudattalanul.
Ha egy felmenő súlyos traumát élt át, de elhallgatta azt, a fel nem dolgozott feszültség tovább gyűrűzik. Egy háborút megjárt generáció tagjai például a túlélést gyakran az érzelmek elnyomásával biztosították, ezt a rideg, teljesítményorientált mintát pedig akaratlanul is átadták a gyerekeiknek. Ez a tartós belső nyomás később pszichoszomatikus tünetekben jelentkezhet.
„A pszichoszomatikus tünetek olyan testi jelzések, amelyek mögött lelki terhelés, stressz vagy feldolgozatlan érzelmi konfliktus állhat. Ez nem azt jelenti, hogy »a fájdalom csak fejben létezik«, hanem azt, hogy a test és a lélek szoros kapcsolatban működik” – fejti ki a szakértő, hozzátéve, hogy a modern kutatások az epigenetika szerepét is vizsgálják. Ez egy olyan tudományterület, amely azt kutatja, hogyan befolyásolhatják a súlyos stresszhatások a génműködést. Fontos hangsúlyozni, hogy nem maga a trauma „öröklődik”, hanem bizonyos stresszre adott érzékenységek vagy reakcióminták adódhatnak tovább.
Amikor a trauma ráég az izmokra
Ez a láthatatlan örökség nemcsak a pszichológusi szobában, hanem a fitnesztermekben, a súlyok között is pontosan kirajzolódik. A sportban eltöltött negyven év és a több ezer edzettebb vendég tapasztalata azt mutatja, hogy a családi minták szó szerint láthatóvá válnak a testen. Kiss Jenő Mr. Univerzum, profi testépítő, személyi edző, BioTechUSA márkanagykövete így mesél erről:
Volt több esetben, hogy apa-fia járt hozzám, vagy a szülőkkel is abszolút jóban voltam, és azon keresztül láttam, hogy a gyermek mit örököl, milyen genetikát örökölt a szülőktől, milyen tartásformát, hogy a mozdulatuk is teljesen ugyanaz. Tapasztaltam többször olyat is, hogy látszott az édesanyán, vagy az édesapán, hogy nincs rendben (…) és ez abszolút megmutatkozott a srácon is. És volt olyan esetben is, hogy magát a mozgását is korlátozta, tehát emiatt volt rendkívül kötött mondjuk a trapézizom, a mély hátizom, a combhajlító.”
A szakember és az edző egyetért abban, hogy a hordozott teher a legapróbb részletekből is kiszúrható. Az edző tapasztalatai szerint a legárulkodóbb jelek a tartásproblémák és a tekintet:
„Valahogy a tekintet az arcon is kihűl, tehát a szem a lélek tükre lesz. (…) Már a tekinteten látni, és a tartással egybekötve érzékelhető az, ha valaki befelé fordul. Ha vannak olyan képzetei esetleg, ami miatt görcsösség van benne.”
A kiút: Tudatosítás a terápiától a súlyzókig
A gyógyulás és a láncolat megszakítása egy komplex, mindkét oldalt – a lelket és a testet is – megmozgató folyamat. Pszichológiai szinten a felismerés és a genogram hozhat enyhülést. Felismerése annak „hogy bizonyos érzések, félelmek vagy működési minták nem »gyengeségek«, hanem akár hosszú generációkon át hordozott terhek következményei is lehetnek. Sokan már attól megkönnyebbülnek, hogy értelmet nyernek bizonyos visszatérő érzéseik vagy testi tüneteik. A tudatosítás önmagában is csökkentheti a belső feszültséget” – nyilatkozta Grób Franciska, aki még hozzátette: a genogram pedig „egy olyan családfa-szerű módszer, amely nemcsak a rokoni kapcsolatokat, hanem az érzelmi mintázatokat, traumákat és ismétlődő családi dinamikákat is feltérképezi”.
Kiss Jenő szerint a sporttól is el lehet jutni a feldolgozásig, már csak azért is, mert az edzőtermi munka során a test és a lélek egységének helyreállítása hozza meg csak a valódi áttörést, amelyhez az első lépés a fókuszált figyelem elsajátítása.
A profi testépítő azt meséli, hogy
az agy-izom kapcsolat az első, amit meg kell tanulni ebben a sportban. Ennek az a lényege, hogy a gyakorlat közben a megcélzott izmot érezze, és ne egy másikat. És szépen lassan, hogy minden egyes izmát külön érezze. Ez még a testhez tartozik, mert izmokról van szó, de ez az érzések sportja, és ez a tudatosság vezet el oda, hogy elkezdünk befelé utazni.
A keleti filozófiákhoz és a buddhista szemlélethez közel álló, holisztikus edzői megközelítése végül képessé teszi a sportolót arra, hogy a fizikai határok feszegetésén túl a belső blokkokat is feloldja:
„Amikor őszintén elkezdi látni saját magát, és bevallja magának, hogy neki van egy ilyen traumája, még hogyha örökölt is, onnantól kezdve tud dolgozni rajta, hogy ez ne hátráltassa tovább. Volt, hogy egy srácnál másfél-két évig eltartott, de sikerült ezeket a gátlásokat olyan szinten kihozni, kiölni belőle, hogy teljesen helyreállt a tartása, tökéletesen tudott mozogni, egész más lett a tekintete a mosolya.”
A cél nem a múlt eltörlése, hanem az automatikusan továbbadódó romboló mintázatok megállítása. Amikor elkezdünk tudatosan kapcsolódni a saját érzéseinkhez, határainkhoz és a testünkhöz, megszűnünk a családi traumák puszta hordozói lenni, és a saját életünk aktív, szabad alakítóivá válunk
– mondta Grób Franciska.
