Nevelőszülőknél nőttem fel, soha nem láttam sem az anyukámat, sem az apukámat, kilenc testvéremről tudok, de őket sem láttam soha. A pszichodráma-vezetőm azt mondta, állítsuk be őket. Lélekszinten megjelentek a valódi szüleim és a testvéreim, beálltak a helyükre. Ez egy olyan katartikus élmény volt nekem, hogy ott akkor elhatároztam, ez az, amit én csinálni akarok
– meséli a 24.hu-nak dr. Agócs Gabriella pszichiáter, családállítással foglalkozó szakember első, meghatározó élményéről. Elhatározása azóta is kitart: máig ezzel foglalkozik.
A családállítás egyre népszerűbb és elterjedtebb módszer: „lényege a családi lélekben uralkodó törvények felismerése és elismerése. Bert Hellinger megfigyelései szerint a közös családi lélekben törvények uralkodnak, melyek ha megsérülnek, generációkon keresztül hatnak a család tagjaira” – áll a magyarországi Hellinger Intézet honlapján. Az elsőre kissé homályosnak tűnő meghatározásból az világlik ki, hogy olyan metódus ez, amelynek a transzgenerációs, azaz a nemzedékeken keresztül átadott feldolgozatlan traumák, működések állnak a középpontjában. Ezzel maga a pszichológia is foglalkozik, a családállítás azonban nem tartozik a tudományosan elismert módszerek közé – és ezzel rögtön fel is merül a módszer Achilles-sarka: sokan áltudománynak, kuruzslásnak, sőt, egyenesen károsnak tartják.
Ez leggyakrabban egy egyszeri találkozás, és ezért a családállítónak nagyon nehéz feladata van: negyven perc alatt megérteni, megoldani egy ember életét. Ez nagyon nehéz. Nem lehet és nem is szabad ilyen rövid idő alatt megmondani a tutit
– magyarázza dr. Hardy Júlia pszichiáter, pszichoterapeuta, aki pszichodrámát és családterápiát is oktat, – és aki korábban többször is kritikát fogalmazott meg a családállítással szemben.
A két szakember segítségével megpróbáltuk körüljárni a módszert, amelyre sokan esküsznek, mások inkább kétkedve néznek.
