Vegyük elő inkább amolyan kitekintő jelleggel a svéd zenekar hithű rajongói körében legalább annyira kedvelt Cherokee-t. Persze azon el lehet vitatkozni, hogy ez mennyiben kitekintés, mert kábé ugyanazt kapjuk: hajmetált egymásnak feszülő gitárral és szintetizátorral meg sírós refrénnel, egyszerre magasba emelkedő öklöket, félmeztelen felsőtestre húzott farmerdzsekit és szaggatott pólót – de hát ebben a zenében ugye épp a makacs állandóság a szép és szerethető. Akinek bejön, az öt nap múlva el is mehet megnézni a zenekart a SZIN-en, és akkor még egy további hasonlóságot is találhat: a Final Countdownhoz hasonlóan valószínűleg ez a szám is a ráadásban hangzik majd el.
